Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)
1793-03-26
39. Paristok látjátok ezekből a’ veszedelem* nagyságát.“ — Más nap megjelent a’ N. Gyűlése előtt Páris Városa' Fö Fiskálissá, ’s oly bíztató jelentést tett, hogy Párisból magából több ki-telhetik húsz ezer Rekrutánál. — Ezen bíztatására a’ Fö Fiskális Urnák, megengedik a’ környállások azt a rövid jegyzéseket tenni, hogy a’ hitelesítés igen nagyon különbözik a’ haladék nélkül való, és megkivántató hitelestől. Neveti az okos Ember, midőn olvassa, hogy vagyon olyan Nép a’Világon, melly felfogadtatja a’ maga Fejedelmével, hogy jó időket fog járatni. De a’ Párisi Jakobinusok éppen nem nevethetnek, ennek olvasása’ alkalmatosságával; vagy ha nevetnek, magokat nevetik ki s mert ők, a’ jó idők' jártatásánál egy tseppel se kivannak könynyebb dolgot a’ magok Vezérjeiktöl, midőn azt kivánnyák töllök, hogy diadalmaskodjanak az egész Világon. Azt kiványák pedig, mert Mártz. 8-dikán tartott Klubjokban sok Tagok ébresztették a’ Gyűlést, hogy módot kell keresni Durnourier ’s más Generálisoknak meg büntettetésekre. A’ néző része pedig a’ Jakobinusoknak, szokott esztelenséggel egyszeribe ki kiáltotta a szententiát : ,, A’ mi akaratunk az, hogy elessen a’ Dumourier feje.“ — Az ingyeneknek hallása, vajmi nagy ösztön lehet Dumouriernek, a’ hadi sanyarúságoknak nagy készséggel ’s örömmel való szenvedésére; mert bizodalma lehet, hogy ha Párisba megy .