Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)

1793-10-22 / 33. szám

Quesnoi (Kénoa) Vára nem állhatván tovább omladékival ellene, az Ötét hamuba borított győzőnek, fel­adta magát Sept. 16-dike’­estvérén o­ly móddal, hogy a’ benne lévő hadi Nép rabságra vitessen. — 11-diken, egész 12-dik’ hajnaláig békével tisztálkodott a’ homályos levegő­ig, Quesnoi füstje’ kormától, ’s leg­ kissebb ellenséges puffanás sem háborította­­ meg Táborunk körül a’ közönséges tsendességet. Nem ígért már régólta egy hajnal-hasadás is olly kellemetes napot, mint a’ 12-dik napi. Nyargalódzva indult ezen a’ szép virradton visgálódóba­széllyel, a’ gond nélkül élő fiúszár. — Egyszerre pisi paff! — lárma esik mindenfelől — az első vigyázókon kívül lévő falukban verik félre a’ lárma­­harangokat. Rá ütött az Ellenség, rend­­­kívülvaló nagy erővel a’ Kinszky’ könnyű Lovassainak első Orállóira , a’ kik nem állhatván ellene a’ sokaságnak, hátra kez­dették magokat húzogatni, mind addig, míg a’ nékik balról álló Tsászár-Huszárok’ tanyájáról négy tsomók (czúgok) elébb nem nyomúltak, a’ kiknek szemlélésével szem­­­ügyet vévén a’ Kinszkiek, vissza­­fordúltak, ’s az Ellenség’ gyalog Vadászá­szaiból —­ kik olly vakmerőségre vete­medtek , hogy el­­­széledvén , Lovasok’ módjába puskáztak — Lovassainkal roint­­egy ötvent el­nyomatak, és le-kaszaboltak. Ez alatt, a’Császár-Huszárokból két csomó N - 2

Next