Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-10-22 / 33. szám
Quesnoi (Kénoa) Vára nem állhatván tovább omladékival ellene, az Ötét hamuba borított győzőnek, feladta magát Sept. 16-dike’estvérén oly móddal, hogy a’ benne lévő hadi Nép rabságra vitessen. — 11-diken, egész 12-dik’ hajnaláig békével tisztálkodott a’ homályos levegőig, Quesnoi füstje’ kormától, ’s leg kissebb ellenséges puffanás sem háborította meg Táborunk körül a’ közönséges tsendességet. Nem ígért már régólta egy hajnal-hasadás is olly kellemetes napot, mint a’ 12-dik napi. Nyargalódzva indult ezen a’ szép virradton visgálódóbaszéllyel, a’ gond nélkül élő fiúszár. — Egyszerre pisi paff! — lárma esik mindenfelől — az első vigyázókon kívül lévő falukban verik félre a’ lármaharangokat. Rá ütött az Ellenség, rendkívülvaló nagy erővel a’ Kinszky’ könnyű Lovassainak első Orállóira , a’ kik nem állhatván ellene a’ sokaságnak, hátra kezdették magokat húzogatni, mind addig, míg a’ nékik balról álló Tsászár-Huszárok’ tanyájáról négy tsomók (czúgok) elébb nem nyomúltak, a’ kiknek szemlélésével szemügyet vévén a’ Kinszkiek, visszafordúltak, ’s az Ellenség’ gyalog Vadászászaiból — kik olly vakmerőségre vetemedtek , hogy elszéledvén , Lovasok’ módjába puskáztak — Lovassainkal rointegy ötvent elnyomatak, és le-kaszaboltak. Ez alatt, a’Császár-Huszárokból két csomó N - 2