Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-09-17 / 23. szám
Kusztín, sőt ennek Felesége is, a kit legízebbnek írnak a’ mostani Párisi Asszonyok között, a’ St Pelagie nevezetű tömlötzbe záratott. ) Midőn le-esett a’ gillotinról Kusztín feje, a’ vizes tseberbe , brávót kiáltottak sokan a’ Nép kozzűl. Ezeket tsitítani akarta azon Egyházi Személly , a ki halálra készítette volt Küsztínt ; de megjárta idegént, mert tüstént árestomba vitetett a’ giljotintól, és mindjárt kész vádak voltak ellene, hogy t. i. néhai Gen. Mlaczinskyt azzal bíztatta , ne félyen a’haláltól, mivel Királyáért szenvedi azt; és most is Küsztínt illy szókkal bátorította: Szerentsés az Úr, hogy olly helyen hal meg , mellyen a’legjobb, és leg igazabb Király feláldozhatott. — Öt száz ezer kivrára reá ment esztendőnként , a’ mint írják , a’ Kusztín jövedelme. Brisfot is, a’ ki eggy igen nevezetes Tagja valt a’ II. Gyűlésének kéttség kívül nem sokára utánna megy, több társaival eggyütt Küszt innék, mert ő reá is halálos szententzia mondatott már August. 29-dikén a’ Jakobinusok’ második Klubjában, melly Kordéliusok’ Klubjának neveztetik azért, mivel a’ hajdani Kordéliusok, vagy Franciskánusok’Klajtromában tartatik, valamint az_elso a’ hajdani Jakobinusokeban, vagy