Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)

1793-09-17 / 23. szám

Kusztín, sőt ennek Felesége is, a kit leg­­ízebbnek írnak a’ mostani Párisi Asszonyok között, a’ St Pelagie nevezetű tömlötzbe záratott. ) Midőn le-esett a’ gillotinról Kusztín feje, a’ vizes t­seberbe , brávót kiáltottak sokan a’ Nép kozzűl. Ezeket tsitítani akarta azon Egyházi S­z­emélly , a ki halálra készítette volt Küsztínt ; de meg­­­járta idegén­t, mert tüstént árestomba vitetett a’ giljotintól, és mindjárt kész vádak voltak ellene, hogy t. i. néhai Gen. Mlaczinskyt azzal bíztatta , ne fé­lyen a’haláltól, mivel Kirá­lyáért szenvedi azt; és most is Küsz­tínt illy szókkal bátorította: Szerentsés az Úr, hogy olly helyen hal­­ meg , mellyen a’leg­jobb, és leg­­ igazabb Király fel­áldozhatott. — Öt száz ezer kivrára reá ment esztendőnként , a’ mint írják , a’ Kusztín jövedelme. Brisfot is, a’ ki eggy igen nevezetes Tagja valt a’ II. Gyűlésének­ kéttség­ kívül nem sokára utánna megy, több társaival eggyütt Küszt innék, mert ő reá is halálos szententzia mondatott már August. 29-dikén a’ Jakobinusok’ második Klubjában, melly Kor­déli­us­ok’ Klubjának neveztetik azért, mivel a’ hajdani Kordéliusok, vagy Fran­­­ciskánusok’Klajtromában tartatik, valamint az_elso a’ hajdani Jakobinusokeban, vagy

Next