Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)

1793-10-18 / 32. szám

hogy háló nélkül is rángat­hatták­ ki a’ nagy halakat a Marosból, és minden előre való visgálódás nélkül, hal-vendégségeket kez­dettek ütni; de egy vagy két óra múlva bádjadást éreztek egész testekben, a’fejek szédelegni kezdett, úgy hogy kéntelenít­­tettek le - fekű­nni; mihelyest le - hűltek az ágyba , mindjárt nehéz álom nyomta­­ el őket, melly tartott egynéhány órákig. Fel­ébredvén abból, gyomor-fájást, és különös büdösségű száj-keserűséget tapasztaltak. — Sokan közzűlök szerentsések voltak annyi­ban , hogy hányás jött reájok, a’ mellynél fogva, ’s kivált minekutána« Centuriával keserített bort is ittanak, kezdettek köny­­nyebbülni. — Az döbbent apadás okozta légyen-e akkor is a’ halak’ nyavalyájokat? arról bizonyost nem írhatok : elég az hozzá, hogy a’ viz zavaros, és büdös volt; úgy hogy a marhák nem itták, a’ rákok pedig sű­rüen takarodtak­ ki belőle a’ pázsitra. — Sok halak meg voltak már a’vízben dögölve; a’ mellyek pedig még éltek, fel­tartották il vízből a’ fejeket. Amazoknak szintelen, fél­­rothadtt, és büdös volt a’ húsok; ezeké pedig­ verhenyes.is Az i­Yűfeny-Országi Méltóságok tudják és érzik nagy erőben azt a haz­afiúi szent kötelességet, hogy a’mennyivel több javá­val élnek ők kedves Hazájoknak, ak­nyival többet is tartoznak ők tenni a’Köz-jóért.

Next