Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-10-18 / 32. szám
hogy háló nélkül is rángathatták ki a’ nagy halakat a Marosból, és minden előre való visgálódás nélkül, hal-vendégségeket kezdettek ütni; de egy vagy két óra múlva bádjadást éreztek egész testekben, a’fejek szédelegni kezdett, úgy hogy kénteleníttettek le - fekűnni; mihelyest le - hűltek az ágyba , mindjárt nehéz álom nyomta el őket, melly tartott egynéhány órákig. Felébredvén abból, gyomor-fájást, és különös büdösségű száj-keserűséget tapasztaltak. — Sokan közzűlök szerentsések voltak annyiban , hogy hányás jött reájok, a’ mellynél fogva, ’s kivált minekutána« Centuriával keserített bort is ittanak, kezdettek könynyebbülni. — Az döbbent apadás okozta légyen-e akkor is a’ halak’ nyavalyájokat? arról bizonyost nem írhatok : elég az hozzá, hogy a’ viz zavaros, és büdös volt; úgy hogy a marhák nem itták, a’ rákok pedig sűrüen takarodtak ki belőle a’ pázsitra. — Sok halak meg voltak már a’vízben dögölve; a’ mellyek pedig még éltek, feltartották il vízből a’ fejeket. Amazoknak szintelen, félrothadtt, és büdös volt a’ húsok; ezeké pedig verhenyes.is Az iYűfeny-Országi Méltóságok tudják és érzik nagy erőben azt a hazafiúi szent kötelességet, hogy a’mennyivel több javával élnek ők kedves Hazájoknak, aknyival többet is tartoznak ők tenni a’Köz-jóért.