Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-11-08 / 38. szám
pedig csapkodni kezdtek hozzája : úgy szaladt, hogy nem csak ágyúit és bagázsiás szekereit hagyta el, hanem tarisznyáit is. Annyin elhullottak azonban mégis belőle, hogy az elfogattak’ szava szerint, alig maradt meg némelly Batalionban ötven Ember. A’ Székely - Lovasok vesztettek húsz Embert; húszan pedig megsebesíttettek közzűlök, úgymint: 15 Közember, Konrád Strásamester, Gr. Lázár Alhadn., Bajer, és Feicht Főhadnagyok, ’s Kapit. B. Szentkereszti. Egynek se veszedelmes mindazáltal a’ sebje. B. Szentkereszti Úr, a’lábán kapott vágást, mellynek históriája ez. A’ mint egy paszomántos köntösű, ’s nyakában a’ Szabadság-ordáját pántlikáról függve hordozott — hihető — nagy Fran. Tiszt, ide’s tova szökdétselt eggy ánglus lovon , öszve-tsap vele B. Szentkereszti, ’s egy vágással lova alá tántorította. Ezen sebes Fr. Tiszt kérte Kapitányunkat, hogy kegyelmezne meg életének. Hajlott a’ kérésére B. Szentkereszti , azonban veszi észre , hogy feléje pattant egy más Frantia, úgy vágta tehát ezt is szembe, hogy legottan földre terült. A’ pardont kodúltt Fr.Tiszt időt nyervén ez alatt, felvánszorgott, ’s köszönet helyett hozzá vágott élete’ Megtartójához, és annak jobb lába’ fejét mégis vérezte. Megbo fixánkodván a’ Báró Úr ezen goromba háládatlanságért, kapa pisztolyát , ’s agyon lövé a’ már Tt .