Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-02-21 / 15. szám
vélle - bánást meg érdemtette volna; sőt sem én, sem a’ több Tisztek, kikre a* Genuai kikötő partnak szemmel való tartása van bízva, soha ollyast nem tselekedtünk, melly miatt veszedelemben forgott volna valamelly Genuai Embernek élete. Kérem azért az Urat, járjon végére, ha az említett erőszaknak el követése fog-e valamelly változást okozni a’ Genuai Respublikával való perünkben; és ha ezentúl úgy nézzem - é én a’Respublikát, mint* magát világosan ki-jelentett Ellenséget ? “ Az Ánglus Konzul eljárván a’ reá bízott dologban, következendő választ kapott a’ Státus-Titoknoktól : „Fájdalmas szívvel kelletik a’ Felséges Kormányszéknek (il Serenissimo Governo) tapasztalni, hogy a’ zűrzavar , mellybe az Ánglus hajók hozták a’ Genuai kereskedést , napról napra nagyobbodik. De keservesen esik főképpen a’ma reggel el követett ellenséges cselekedete eggy Ánglus hajónak , melly által a Respublikának birtoka (territorio) megsértetődött. — Jelentem tehát a’ F. Kormányszék nevében * hogy ha olyan közel mernek partunkhoz jőni az Ánglus hajók* hogy azokat bé lehet érni ágyúgolyóbisokkal , reájok fogjuk ezutánn is sütni ágyúinkat, a’ki-hírdetett Neutralitásnak, és egés’z Európában bevett törvényeknek és szokásoknak erejek szocént.(!