Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-01-14 / 4. szám
Törvény visgáltasson meg. — Ezt javaslotta Cambacéres is, mert hogy száz ezer livra jövedelme legyen, úgymond, egy személlynek , az nem jó ugyan a’ Közöns. Társaságban ; de hogy tíz ezer livra jövedelem ismét, egy, vagy öt személlyre szálljon , már az mind eggy a’ Közöns. Társaságnak, a’ magános birtokokra nézve pedig hasznos, ha a’kissebb örökségek eggyütt maradnak, mert az elaprózás által semmikké letznek. Ellenkező értelemben voltak Philippeaux , és még két más Tagok, kik közzi is az eggyik így okoskodott : „Jó Törvény az, a’ melly többeknek szolgál javokra. Már pedig bizonyos, hogy mindenkor többen vagynak az iffjabb Atyafiak , mint az első szülöttek. És így csak azt mondom én, hogy maradjon maga valóságában az a Törvény, mely egyenlő részeltetéseket parancsolja minden örökös Atyafiaknak, az örökségekben.( — Meg is maradt. Robespierre, a’Közjóra ügyelő Deputátió’ nevében egy beszédet tartott Dec. 27-dikén a’II. Gyűléséhez, melly beijednek ide ment ki az értelme: ,,A’ szerentsés történetek, ösztönül szolgálnak az erős Lelkeknek. Hadd magasztalják Toulon csudáit Európa, és a’ Históriák. Nékünk az a’ kötelességünk, hogy készíttsünk új győzedelmeket a’ szabadságnak. Julius Tzézár, regulául vette fel, hogy még addig semmi se tevődött, a’ míg maradt