Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-01-14 / 4. szám

Magyar Legénnyeink, miólta olly kegyes ajánlást méltóztatott tenni F. Urunk, hogy a­ kik most gyalog katonaságot vállalnak, azok, még a’háború’ folyamatja alatt is ki-nyerhetik haza-botsáttatásokat, ha szük­­ségessé fogná ezt tenni az otthonn lévő gazdaságnak folytatása. A’ háború után pedig, valamint közönségesen minden Cs. Kir. Birodalombéli Jobbágyokra nézve fog lenni az a’ tekintet, hogy el­ botsáttatnak azok közzülok, kiknek otthoni létek szü­k­­ségesnek találtatik , úgy különösen a’ Magyarok, kik most Önként állanak gyalog katonáknak, ha a’ had’ el­múltjával nem akarnának tovább fegyvert viselni, és e’ végett jelentendik magokat, szabad­­ságot kapnak, a’ katonaságból való ki­lépésre. Béts. Császárné ő Felsége’szép példáját, buzgóan kezdik követni az idevaló Dámák, a’ Katona - Ispotályokban meg­­ kivántató seb­­­kötöknek , és tépett ruháknak ( tépe­­ményeknek) készítésében. — Különösen említhetjük a’ Spanyol Követnét, a’ ki, ezen kívül, száz flanelt mellyre-valókat is varratott Vitézeink’ számára. Özvegy Gróf Károlyi Antodné ő Excell­­ja pedig — ki a Jóltévök’ számából soha ki nem marad — száz csizma­forma téli lábbelieket készít­­tetett katonáinknak gyapjúból. Franc­ia­or­szág-Huszadik Decemberi Ülésében a N.

Next