Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-06-03 / 43. szám

„Ezen nyomos gyözedelmek, és az egymás után, darab időtől fogva, olly hirtelen következett minden viadalok, a’ miilyen mértékben ditsőítik az eggyesültt Seregeket, ’s ezeknek Vezérjeiket, szint­­olly mértékben érzi ő Felsége, a’ határ­­ítélktől­ való hajlandóságnak, és közönséges buzgóságnak meg-újjított próbáit. Szeren­­tsésnek tartja magát ő Felsége, hogy a’ vélle eggyesültt Hatalmasságoknál , olly világos bizonyságait szemléli az egész szívességü hívségnek; és hogy olly Sereggel bír, a’ melly mind inkább­­ inkább neveli meg­­ betsülhetetlen érdemeit, a’ maga kedves Fejedelmének szemei előtt. De szintolly elevenen hat F. Fejedelmünknek jó szivére, hogy mind ezen nyomos hasz­­nokat drágán, és érdemes Fér­fiaknak, ’s hív Alattvalóknak vérekkel lehet meg­­szerezni, eggy olly Nép ellen, melly a’ tirannusság, és törvénytelenség által igen meg vagyon erőltetve, ’s még végképpen is meg erőltettethetik. Ezen igaz indulattól viseltetvén ő Felsége, nem akarta, hogy a’ szerentsés történetek’ közönségessé­­tételének szokott útján, vigye­ meg a’ Kurír e’jelen­­ lévő gyözedelmi tudósítást a’Fő Városba, ’s ’ Felsége’ Tartománnyaiba; mert ha az Ellenség’ vesztesége három­­szor ’s négyszer nagyobb is a’ miénknél, melly mintegy 2000 Emberre megy, még is ez, az Ö Felsége’ atyai szívére, és Státusaira

Next