Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)

1794-06-03 / 43. szám

dichon: . .. Republikánus Atyámfia! A’ Törvény’ nevében által­ adom a’ te boríté­kodat (testedet) a’földnek, a’mi közön­séges Anyánknak. Tudjuk , hogy nem hal­tál te meg egés­zen. Igazán mondták azt: Egy sír olly emlékeztető jel, melly, két Világoknak határjaikon készült. A’ te halhatatlan lelked, midőn tőlünk el­vált, fel­­­emelkedett az igaz, és jó Isten’ kebe­lébe, a’ ki Ellensége a’ Tirannusoknak, ’s Védelmezője az El nyomattaknak, és szabad Embereknek. Elly továbbra is a’ szabad­­ságnak, egyenlőségnek , ’s baráttságnak örömeivel, minden századokbéli jó Embe­reknek és Republikánusoknak társaságában. Oh Atyámfia ! el­­­enyészhetetlen a’virtus, mint maga az Isten, kinek ez a’ leg­ szebb munkája. Egy Brutusnak, egy Kát­ónak, eggy Aristidesnek sorsát kívá­nyuk mi te­­néked. Fogadd­ el utolsó jó kívánságunkat. Istent, Hazát, Szabadságot kiáltunk a’ te sírod felett. Vajha ezen drága nevezetek­nek hallásával meg­nyithatna még egyszer szíved utó­ljára. Áldjuk a’Fő Valóságot, a’ki halhatatlanná teremtette az Embert, a’ ki meg­ jutalmaztatja a’virtust. — Éllyen a’Közönséges­ Társaság! “ A’ Revolut­ion. Törvényszékek iránt azt végezte­t­dik Májusban a’ Nemzet- Gyűlése, hogy Pák­son kívül csupán ott lehessenek, a’ hol szü­kségeseknek fogja ítélni a’ Közjóra ügyelő Nemzet - Gyűlési Deputác­ió.

Next