Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-09-12 / 22. szám

25 . Efféle öszve iktatott érdemes,’s tudós Szemel­­lyek Tanátsnak nevezte­nek ; mert a’különös jóról valamit hirtelen intézni , és végezni, veszedelm­es , hasznos pedig hosszabb tanáts­­kozás után, a’ dolgot s­zaporán végre­ hajtani. Nem volna kívánatosabb, mint­sem az illyen szükséges Tag­okat örökké meg tarthatni; de mivel, vagy a’ szándékok* különbsége nem olly ha­sznossakat nevezett, mint a’ miilyene­ket egy Város’ kormányozása kíván, vagy a* vigyázatlanság néha némellyeket, hoss­zabb hivatalra érdemetlenekké tett, vagy a’ hasz­­nosakat a’ fáradhatatlan iparkodás életektől meg­­­fosztott, arra való nézve, ditséretes szokásba jött, illyetén kormányozó Tanátsot* haszon’ kedvéért gyakrabban újjítani. Erre a’végre küldettem én is kegyelmesen , mostani Fels. Első Fer­ent­z Koronás Urunktól, mint Királyi Biztos , ebbe a’ régi bajnokos , és ditsösséges Szabad Villányi Esztergom Városába. Hogy tehát nyilvánságosabban a’ II. Városnak, ki - küldésemnek okai értésére legyenek , a’ dolognak igaz rendje úgy hozza magával, hogy leg-elöször is a’ Kir. Levél elolvastassék, és szokás szerént publikáltassék. Melly nagy örömnek tartanám ! ha e’és Városnak eggyezö választásával, eggy olly Tanátsot állíthatnék, mellyben s­zeméllyenként mindnyájan, és az egész Közönség öszveséggel meg nyugodna ,’s boldogulna. Ez, eggyetlen egy tzéllya Fels. Urunknak, és az én ólhajtá­­­som; ez, tudom, az egész Nemes Városnak kívánsága. Nem is lehet kételkedni ezen szerencséről , ha a’ részre­­­hajló szemé­ly­­válogatás, hólyagot nem von a’közjóra nézni

Next