Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-07-01 / 1. szám
senki se járjon, melly parancsolatnak az a czélja, hogy elegedendő ló jusson mind földmívelésre, mind katonai szolgálatra. Bécs. Hertzeg Kaunitz Venczel Antal, Rietbergi Gróf, Arany-gyapjas Vitéz, a’ Szent István’ Rendjének nagy - keresztes Vitéze, a’Felségnek, úgy is mint Tsászárnak, úgyis mint Királynak Belső Tanátsossa, Konferentiális és Státus-Ministere, a’ Mária Therésia’ Katonai Rendjének is Kancelláriussa . Júniusnak 27-dikén estvéli 7 óra tájban elvégezé dicsősséges pályáját, közhasznú életének 84-dik, és Ministerségének 40-dik esztendejében. —■ Halála előtt még két hetekkel is kívánt benézni a’ nyomosabb dolgokba; és még későbben is olvastatott maga előtt, felesketett rendes Olvasója, Ribényi Tudós Hazánkfia által. — Temérdek sokaság forrott, ezen nagy emlékezetű Férjfiú’hóltt testének szemlélésére, melly hmen Morva- Országba fog szállíttatni, a’ Familia* Kriptájába. Wieden nevezetű külső Városban, Jún. 24-dikén eggy igen szegény Vargának a’Felesége, három fiú, és egy leány épmagzatokat hozott világra egy hassal. A* Plébános, és a’ Bába, ingyen vitték véghez, ezen rendkívül-való alkalmatossággal, a’ magok kötelességjeket; más, ugyan-azon Plébániához tartozó Lakosok pedig minden-