Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-07-01 / 1. szám

senki se járjon, melly parancsolatnak az a­ czé­lja, hogy elegedendő ló jusson mind földmívelésre, mind katonai szolgálatra. B­é­c­s. Hertzeg Kaunitz Venczel Antal, Rietbergi Gróf, Arany-gyapjas Vitéz, a’ Szent István’ Rendjének nagy - keresztes Vitéze, a’Felségnek, úgy is mint Tsászár­­nak, úgyis mint Királynak Belső Taná­­tsossa, Konferent­iális és Státus-Ministere, a’ Mária Therésia’ Katonai Rendjének is Kanc­elláriussa . Júniusnak 27-dikén est­véli 7 óra tájban el­­­végezé dicsősséges pá­lyáját, köz­hasznú életének 84-dik, és Ministerségének 40-dik esztendejében. —■ Halála előtt még két hetekkel is kívánt be­nézni a’ nyomosabb dolgokba; és még későbben is olvastatott maga előtt, fel­esketett rendes Olvasója, Ribényi Tudós Hazánkfia által. — Temérdek sokaság forrott, ezen nagy emlékezetű Férjfiú’hóltt testének szemlélésére, melly hmen Morva- Országba fog szállíttatni, a’ Familia* Kriptájába. Wieden nevezetű külső Városban, Jún. 24-dikén eggy igen szegény Vargának a’Felesége, három fiú, és egy leány ép­magzatokat hozott világra egy hassal. A* Plébános, és a’ Bába, ingyen vitték véghez, ezen rend­kívül-való alkalmatossággal, a’ magok kötel­ességjeket; más, ugyan-azon Plébániához tartozó Lakosok pedig minden-

Next