Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-07-01 / 1. szám
Át isejti Svéd Királyt arra akarta reá vétetni B. Armfelt, hogy írna az, eggy olyatén értelmű levelet az Orosz Császárnéhoz, melyben nyilatkoztatná ki az Armfelt* szándékjain való megnyugovását. Maga tette fel a’ mondott levél’ formáját Báró Armfelt, ’s küldötte Rudensköld Gr. Kis- Alszonyhoz, olly kéréssel, hogy ez adjaáltal a’ Királynak. Meg is próbálta azt által-adni Rudensköld Kis-Alszony ; de miné mit foganattal? meg tetszik az itt következő leveléből, mellyel 1703-dik esztendőben Februáriusnak 12-dikén utasított Báró Armieltzz: „Végre tsak ugyan kaptam alkalmatosságot megmondani a’ Királynak, hogy eggy írás volna nállam, a’ mellyet által kellene nékie adnom; de a’ felelete szinte a’ földre dobbantott ingemet. — Megmutathatom-é én azt — kérdő a’ Király —a’ Nevelőmnek Gyldensorpenak ? Nem — felelik: — kívánnám, hogy azt senki se látná. ’S hát úgy van a’dolog? monda a’ Király , fejét tsóválván; a’ szerént el se is vehetem én, úgymond, az írást. — Felségednek hatalmában vagyon, mondok én, tel ízése szerént tselekedni; de Felséged* feleletéből bizodalmatlanság tetszik ki, a* melly engem’ el tsigyel’zt, és szomoruságba borít, és a’mit B. Armfelt bizonyosan nem várná. — A’ Király többet nem írója, hanem igen kedvetlenné lett.“