Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-07-01 / 1. szám

Át isejti Svéd Királyt arra akarta reá vétetni B. Armfelt, hogy írna az, eggy o­lyatén értelmű levelet az Orosz Császárnéhoz, m­e­lyben nyilatkoztatná­­ ki az Armfelt* szándékjain való meg­nyugovását. Maga tette­­ fel a’ mondott levél’ formáját Báró Armfelt, ’s küldötte Rudensköld Gr. Kis- Alszonyhoz, olly kéréssel, hogy ez adja­­által a’ Királynak. Meg is próbálta azt által-adni Rudensköld Kis-Alszony ; de mi­­né mit foganattal? meg tetszik az itt követ­kező leveléből, mellyel 1703-dik esztendő­­ben Februáriusnak 12-dikén utasított Báró Armielt­­zz: „Végre tsak ugyan kaptam alkalma­tosságot meg­mondani a’ Királynak, hogy eggy írás volna nállam, a’ mellyet által kellene nékie adnom; de a’ felelet­­e szinte a’ földre dobbantott ingemet. — Meg­­mutathatom-é én azt — kérdő a’ Király —a’ Nevelőmnek Gyldens­orpenak ? Nem — felelik: — kívánnám, hogy azt senki se látná. ’S hát úgy van a’dolog? monda a’ Király , fejét tsóválván; a’ szerént el se is vehetem én, úgymond, az írást. —­ Fel­ségednek hatalmában vagyon, mondok én, tel ízése szerént tselekedni; de Felséged* feleletéből bizodalmatlanság tetszik­ ki, a* melly engem’ el­­ tsi­gyel’zt, és szomoru­­­ságba borít, és a’mit B. Armfelt bizonyo­san nem várná. — A’ Király többet nem írója, hanem igen kedvetlenné lett.“

Next