Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-09-12 / 22. szám

354 sen ment légyen véghez, e’ folyó Septem­­bernek 2-dik, és 3 dik napjain, a’ mi új Magistrátusunknak fel állíttassa, meg fo­gom írni a’ jövő portán, közlöm most a* nevezett Királyi Komisizárius Úrnak, Vá­rosunkhoz mondott hallató* Beszédjét, melly is így következik : Nemes Szabad Királyi Városi ,, A’Városi Társaság, bizonyos Emberek­nek egymáshoz lévő bizakodásokból eredett a’végre, hogy eggyezé szíves, mind különös, mind közönséges boldogságokat eszközöllyék. Mind a’ kettőnek fenék-köve, Apostoli Magyar Hazánkban az Ország’ Törvénnyé , mellyre a’ Szabad Királyi Városoknak tulajdon kormá­nyozása állíttatott. E’ nélkül , a’ Városi Társaság, nem csak magára nézve szörnyü gyülevész, hanem az egész Nemzeti Testre tekintvén (a’ mellynek ö. része ), felettébb veszedelmes volna, mert kiki maga gondolatját ’s akaratját követvén, a’ társasági alkotvány annyi részre kontzoltatna, a’ mennyi főből áll; és ha néha eggyezne is, eggyezne leg­inkább azokban , a’ mik a’ fenn­­ említett két rendbéli boldogságot te­lyességgel semmisí­tenék. Szükséges tehát a’ törvényes kormá­nyozás — de mivel a’ Polgárok szemé­lyen­­ként magokat így se kormányozhatják : böltsen rendelték hajdani ditsőültt Kirá­lyaink, hogy minden Szabad Királyi Város tulajdon kebléből állíttson némellyeket, kik az egész Társaság’ akaratjával o­lyanokat válasszanak, kikre a’ törvényes kormányozást bízni lehessen. ”

Next