Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-09-12 / 22. szám

tartozó voksolásra. Nem minden Tudós, hasznos, se nem Minden’ tapasztalása. Az erkölts nyilatkoztatja­ ki mind a’ kettőt. Az erkölts mondám, melly a’ Köz. Társaságban tulajdonát utolsó helyre teszi, Polgár Társai­nak javát pedig, mint különösen, de leg­főképpen közönségesen első jónak tartja; ennek keresésén, el­nyerésén, meg­tartásán törekedik, llly szép, illy hasznos , illy szük­­séges erköltsű, és nagy lelkű Fér­fiakat szá­­mosan találhatni e’ derék Nemes Városban; — fogjunk tehát tsendes szívvel, ’s ép indulattal eggy illyen nagy dologhoz! Ne sajnálljuk vállainkat egy be­­­vetni, e’ közönséges Tereh, vagy is egy Nemes Tanáts’ választása alá, kinek vállaira fog szállani a’ miénkről majd nem csak az egész nehézség. Azon legyünk, hogy egy szívvel és szájjal áldják Építő- Székünket árvák és özvegyek , hatalmasabbak és ügye­k fogyottak. Én ugyan első örömeim, ’s ditsösségeim közzé fogom számlálni ezen órát, ha e’ Nemes Városnak hasznára , ’s boldogságára, elöl-ülésem alatt el­foryánd. “ Fr­a­nt­z­i­a Ország. A’vélekedéseknek, és azoknak nyom­tatásban való közléseknek szabadságát, nagyon meg­szorította valt Robespierre, most már azt is fel­áldozta a’ N. Gyűlése, Robespiernek kötelei alól. Ha tartós les­z ezen szabadság, meg fog ez buktatni né­­me­lyeket azok közzűl, a’ kik fö Buktatói

Next