Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-09-12 / 22. szám
tartozó voksolásra. Nem minden Tudós, hasznos, se nem Minden’ tapasztalása. Az erkölts nyilatkoztatja ki mind a’ kettőt. Az erkölts mondám, melly a’ Köz. Társaságban tulajdonát utolsó helyre teszi, Polgár Társainak javát pedig, mint különösen, de legfőképpen közönségesen első jónak tartja; ennek keresésén, elnyerésén, megtartásán törekedik, llly szép, illy hasznos , illy szükséges erköltsű, és nagy lelkű Férfiakat számosan találhatni e’ derék Nemes Városban; — fogjunk tehát tsendes szívvel, ’s ép indulattal eggy illyen nagy dologhoz! Ne sajnálljuk vállainkat egy bevetni, e’ közönséges Tereh, vagy is egy Nemes Tanáts’ választása alá, kinek vállaira fog szállani a’ miénkről majd nem csak az egész nehézség. Azon legyünk, hogy egy szívvel és szájjal áldják Építő- Székünket árvák és özvegyek , hatalmasabbak és ügyek fogyottak. Én ugyan első örömeim, ’s ditsösségeim közzé fogom számlálni ezen órát, ha e’ Nemes Városnak hasznára , ’s boldogságára, elöl-ülésem alatt elforyánd. “ Frantzia Ország. A’vélekedéseknek, és azoknak nyomtatásban való közléseknek szabadságát, nagyon megszorította valt Robespierre, most már azt is feláldozta a’ N. Gyűlése, Robespiernek kötelei alól. Ha tartós lesz ezen szabadság, meg fog ez buktatni némelyeket azok közzűl, a’ kik fö Buktatói