Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-10-10 / 30. szám

477 jó fekvésű helyen. — Sept. 19-dikén, m­elly, felette ködös nap vóit, reggeli 9 óra tájban omlott korposztjainkra a’ na­gyobb­­’zárná ellenség, ’s ámbár igen de­rekasan oltalmazták is az oly magokat , ugyan csak vissza-nyomta őket végtére , ’s ez meg­lévén, olly rendkivül­ való hirte­lenséggel ki-terjesztette magát a’ gesztenye­­erdős Appenínusok shegyek) hátán , hogy már esivéli hét órakor, csak nem egés­zen kört'il volt véve általa , Seregünk’ jobb szárnya, Carcase és­­Milesimo között. — Sept. 20-dikán, mihelyt kezdett világosod­­ni, mindjárt fel­kerekedett az ellenség, két tsapatokban, mellyek közzül eggyik, egye­nesen Seregünknek a’ frontját (homlokát); másik pedig, a’ jobb szárnyát vette czél­­ba, dél-utánii egy óra tájban. Ezen utóbb említett tsapatki állott mintegy négy ezer főből, és igen tüzesen meg­támadta Gróf Kán Majorunkat: a’ l­i, minekutánna to­vább oltalmazta volna magát egy óránál, el­vonta végre magát, egy szomszéd hegy­re, ott, négy szegeletű formába állította Népét, ’s úgy várta ismét az ellenséget, de ez, minthogy sokat vesztett vala már, nem kezdett ujj viadalt, hanem mindig csak oldalazott, míg nem egésszen be­ke­­rítette, Seregünk’ jobb szárnyát. Ezt lát­ván F. M. L. Gróf Mels - Colloredo, el­hagyta Carcasel. Gr. Kán is, minekután­­na eggy os­ztály- lovasságot kapott volna segítségül, ezzel, minden veszteség­nél­

Next