Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-05-15 / 39. szám
a’ Városnak, közönséges Hirdetmény által intettek a’ Lakosok, hogy tartoztassák magokat, a’ földi almáknak mértéklécén evésétől, mivel ez, igen nagy nyavalyákat okozhat. “ (Más Párisi Tudósításokból olvassuk, hogy soha annyira nem uralkodott a’ Vérhas Párisban, mint most). Némelly tehetős Személlyek eltakarnak tiltani bennünket, még a’ riskása evéstől is. Azt mondják, hogy ezen neme az eleségnek sűrű vért tsinál, és guta-ütést okozhat. Valamint az előbbeni napokban , úgy tegnap is, tsak eggynehány lat kenyér jutott eggy eggy személlynek. Sokan elnem vették a’ reájok esett részetskét. Nagy tsoport - Asszonyok tódúltak a’ Városnak minden részeiböl, az Ele-égre - ügyelő Tisztekhez. Szó volt arról is, hogy a’ küsi Városokbeli Lakosok fel fognak kelni eggy tsomóbann , de ugyan tsak tsendességben maradtak. Midőn a’Nép, nints még benne a’ szerentsétlenségben; hanem fél, az abba való eséstől : könnyen hajlik akkor Csábítóinak minden beszédjekre: de midőn már benne van a’ boldogtalanságban, mellybe az ő könnyen hívősége ejtette őtét: a’ szégyen és bánat, vissza tartoztatják őtet a zenebénáskodástól; elfojtja szavát az Ínség, ’g végső hallgatásra juttatja. — .A kis kedvetlenségek. — mond Szeneka — hamar ki fakadnak panaszra, de a’ nagy bánatok, hallgatnak.