Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-05-26 / 42. szám
Fels. Tsászár, nagy indulattal adatta értésemre, melly nehezen esett Ő Felségének, hogy a’környűlállásokra nézve, idejébben nem szaporíttathatott eggy olly Sereg-osztályt, mellyet annyira betsűl. Ezentúl, foganatosabban fordítja szolgálatunkat a’ Közügy’ hasznára, ’s örömmel jelenti nékem , hogy annyira való szaporítás eránt végezhetek Cserfayt Gróf Úrral , valamennyit tsak lehettségesnek fogok gondolni. Mellyhez képest, haladék nélkül is beszélleni fogok ezen Generálissal, kinek tekintete, olly derék fundamentomon áll, és a’ ki, maga részéről, igen betsületes Levelet írt hozzám. “ „ Kettőztessük háládatosságunkat eggy olly Fejedelem eránt, a’ ki olly régtől fogva tart Bennünket változhatatlan nemeslelküséggel. Reményem én, hogy ezen Felségnek kormányozása alatt Királyunkért folytatandó buzgó szolgálatunk, elébb vagy utóbb, meg fog jutalmaztattatni. De el ne felejtsétek Ti mindnyájan, a’ kik olly kedvesek vagytok énnekem, hogy a’ vitézi bátorság, nem elégséges egyedül a’ betsűletre; hogy , az az érzés , mellytől Ti, el vagytok foglaltatva, olly példáját kíványa adatnii vélletek az okosságnak és engedelmességnek , mint a’ minémü példáját adjátok a’ békességes tűrésnek és hívségnek. Érzitek szívetekben , elhitzem, annak szűkséges voltát, a’ mire én