Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)

1796-06-07 / 45. szám

Márszó Generális. Ez , mindjárt olly vé­­lekedését nyilatkoztatta Szuhai Úrhoz, hogy kéttség kívül a* Fegyvernyugvás’ idejének hosszabbítása eránt ment légyen által Ma­jorunk hozzájok. Szuhai Úr azt felelte, hogy a’ Levél, mellyet által­ adott , fel fogná az ő kiíldettetésének valóságos c­é­­­lját fedezni. Ekkor ki­nyitotta Gén. Már­­szó a’Levelet, ’s álmélkodással telt el an­nak olvasására; álmélkodását pedig ke­mény mérgelődés váltotta fel. Vetkűl tu­lajdonította mind a’ két Fél’ Igazgatóinak, hogy meg nem akarnak eggyezni a’ Bé­kesség’feltételeinn , melly szavaira ki vont zsebjéből Szuhai Úr némelly nyomtatott pap­pirossakat, és kérte Márszó Generál­ist, hogy olvasná el azokat, ’s győzné meg magát belőllök, hogy a’ Tsászári Felség, és az Angliai Udvar, illendőképpen el­ követtek mindent , a’ mit erányosnak láttak a’ kö­zönséges Békességnek megszerzésére. — ,, Képzelheti Generális Uram ! — monda továbbá Szuhai Ur — hogy ha a’ Ts. K. és a’ Nagy- Britanniai Felségek’ ezen nyi­­latkoztatásának nem volt a’ Fr. Direktó­riumra nézve foganatja , mi módon lehe­tett volna már most, midőn az Olasz-Or­­szági szerentsénél fogva, ellene állhatatlan* itak tartja a’ maga erejét. Kéntelenek va­gyunk* tehát fegyverrel nyitni annak meg­nyerésére utat, a’ mit szép szerént hijjában kerestünk. ■— S nem csak Márszó, hanem

Next