Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)

1796-06-03 / 44. szám

l­mélkodással szemléltem mezejekénn a’La­kosokat , kik éppen akkor , kukoric­a­­(tengeri- vagy törökbúza-) földjeiknek fel­­©fztásában, valóságos Földmérői alkalma­tos tehettséggel foglalatoskodtak, de még inkább el­teltem álmélkodással , midőn Aprilisben láttam vissza-jövet, hogy az ez előtt harmad nappal fel­osztatott földek­, jól körül vagynak már szántva , ’s bé vagy­nak vetve kukoric­ával. No! — gondolom magamban — midőn már most, az i­lyen 5, 6, ’s 7 száz darab kukoric­a-földeket, száz ’s ezer varjak, csókák, és hollók lá­togatják is meg, ha tesznek is kárt, mind­­azáltal , minthogy el­­­oszolhatnak ide is amoda is , egy két Gazdának a’ vetését nem pusztítják el egé­szen, mint sokszor meg­történt ennekelőtte: midőn a’ szorgalma­­tos emberek elébb be­vetették a’ magok földjeiket, mint a’ restek: mert el­jövém­ a’ pusztító madarak’ soksága , úgy fel­­­et­te egy két földről a’ zöld kukoritzát első zsengéjében, mintha el­seprették volna, ’s e’ volt jutalma a’ szorgalmatosságnak.“ ,, Berény és Békés között utazvány 5-dik Aprilisben, láttam egynéhány fel­­osztott kaszállókat, mellyek a’ lapos he­lyeken, tilalmasok is voltak már akkor. Ez előtt, keresztty il kasul járhatott ’s sza­­ladgálhatott ott, Sz. György napig, vala­­minthogy némelly helyeken most is nyar­­galózhat még a* marka, a* honnan terme*

Next