Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-02-14 / 13. szám
Elölűlőségből való kilépésemnek idejét meggondoltam: jó lelkű ’s tanúltt oka. Férfiakat láttam magam előtt, a’ kik köztül hiszem, hogy az én ítélni tudó ’s Ha- hát-szerető Polgártárssaim, alkalmatos Elölülőt fognak választani; oly Férjfiakat, a’ kik, példa által való ébresztetés és oktattatás nélkül, magokbann is elégségesek arra, hogy az Egygyesültt Státusoknak jó és foganatos igazgatása eránt, bizonyos reménységet nyújtsanak jövendőre. Örömest oda engedem az ilyen Férfiaknak , azt a’ jutalmát az észnek és tálentomoknak, hogy szolgálják Hazánkat, de egyszersmind reményem, hogy senkinek ellenére nem leszsz, ha én azt a’ vígasztaló gondolatot, melyet, lelkem’ esmérete sugall nékem, ki-nyilatkoztatom, és a’ sírba is le viszem magammal: ,, hogy senki tisztább szívvel, és a’ magános haszon’ hajhászástól üressebb buzgósággal nem szolgálhat az én Hazámnak, mint én szolgáltam. Washington György, Washington* helyét, csak ugyan az az Adams Úr nyeré el, 71 voksok által, a’ ki mindenekben követője leszsz Washingtonnak. Második Elölülővé pedig Adams Úr* helyébe,Pinknerről választatott, 5$ voksok által.