Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)

1797-02-14 / 13. szám

Elölűlőségből való ki­­­lépésemnek idejét meg­gondoltam: jó lelkű ’s tanúltt oka. Fér­fiakat láttam magam előtt, a’ kik köz­tül hiszem, hogy az én ítélni tudó ’s Ha- hát-szerető Polgártárssaim, alkalmatos Elöl­ülőt fognak választani; oly Férjfiakat, a’ kik, példa által való ébresztetés és oktat­­tatás nélkül, magokbann is elégségesek arra, hogy az Egygyesültt Státusoknak jó és foganatos igazgatása eránt, bizonyos re­ménységet nyújtsanak jövendőre. Örö­mest oda engedem az ilyen Fér­fiaknak , azt a’ jutalmát az észnek és tálentomok­­nak, hogy szolgálják Hazánkat, de egy­­szersmind remény­em, hogy senkinek el­lenére nem leszsz, ha én azt a’ vígasztaló gondolatot, melyet, lelkem’ esmérete su­gall nékem, ki-nyilatkoztatom, és a’ sír­ba is le viszem magammal: ,, hogy senki tisztább szívvel, és a’ magános haszon’ haj­­hászástól üressebb buzgósággal nem szolgál­­hat az én Hazámnak, mint én szolgáltam. Washington György, Washington* helyét, csak ugyan az az Adams Úr nyeré el, 71 voksok által, a’ ki mindenekben követője leszsz Wa­­shingtonnak. Második Elölülővé pedig Adams Úr* helyébe,Pinknerről választatott, 5$ voksok által.

Next