Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)

1797-02-14 / 13. szám

192 ízek volnának, más környülállásokban más esküvéssel is meg-eskü­dni. — Barrus’ beszédjéből egy Mese’ beszéllésre vett al­kalmatosságot a’ Quotidienne’ írója, mel­­­lyet, a’ mint írja, a’ Nagy-Anynya be­­széllett volt Néki, Királyok’ napjáin. A’ Mese ez, ■A' Vad Ember és a’ kis Gyermekek. Volt egyszer egy Jó­ Ember, a’ ki leg ékesebbnek tartatott a’ Világon; már meg haladta a’ kétszáz esztendőt, és anynyira növekedett a’ mellette lévő Gyermekeinek száma , hogy nem is esmerhette mind őket, és minden hibáikat kellete korán meg sem­ orvosolhatta; melynek az is egy oka volt, hogy a’ nagy jóság miatt , ros­zszat Más­ról se’ gondolt. A’ midőn ezek így foly­nak , oly nagy éhség támad, hogy bajos volt táplálni mindnyájokat a’ Gyermeke­­ket. Ha fogyatkozás volt kenyér’ dolgá­ból, kiáltottak a’ kitsinyek, a’ nagyok ve­­szekedtek; ’s lármás zenebonától lehetett tartani. Ha vigyázott volna a’ mi Atyánk, monda egy a’Gyermekek közttél, nem en­gedte volna, hogy a’ hideg meg­vegye a’ gabonát. Meg engedte, monda egy más, hogy meg­emes­sze a’ ragya .­ Hogy tart­hatna bent­ünket? monda egy 3-d­­­k , hi­­szem többet eszik maga, mint Mi mind-

Next