Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-02-14 / 13. szám
böjtök, készítette előre az eleséget, melyböl jól megvendégelhesse magát, minekutánna egészsz Úrrá tette magát a’ Házbann. Elsőben kevesebbre szabta a’ Kisgyermekek’ ételét, melyet végre oly tsekélységre szállított le, csak hogy éppen meg ne haljanak éhes a’ Kis gyermekek , kik végre úgy el is erőtlenedtek, hogy alig hallott a* szavok , melyet segítségre hívták Szomszédjaikat. De ha hallották volna is Azok ezt, nem mozdultak volna, mert a’ Kis-gyermekek, az egészsz Világot el idegenítették magoktól háládatlanságjokkal. Valamivel késöbbenn semmit se* adott Nékiek, hanem azt mondotta, hogy keresse kiki közzűlök a’ maga élelmét. Kellett tehát dolgozniok, de minekutánna alkalmatosokká tették magokat a’ munkálódásra, el vette török munkájok* bérit, ’s alig hagyott meg nálok anynyit, a’ menynyivel bé érhették életek* fenntartására. Mind az se’ volt azonbann elég, a’ Vadember a’ nagy bélinek. Minekutánna minden enni valót ki-pusztított volna a’ Házból, eledelévé tette ő végre magának , a’ Jó-ember drága köveit, ruháit, ’s egyéb ingó-bingó jószágait, és magát is a’ Jóembert. Sok apró hajlékok voltak a’ Jó-ember’ Háza körül, melyeket ő a’ Kisgyermekek’ számára készíttetett. Ki gondolná ? Még azokhoz is gustusa jött a*