Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)

1797-05-23 / 41. szám

6 i- ben éppen nem keresi, és ettől a’ funda* mentosül fel­vett regulától ennekutánna sem fog soha el távozni.“ — Ezen nyilat­­koztatásra, ily kérdést tett fel a’ Német Birodalmi Fő-Kancelláriusnak a’ Mogun­­tziai Választó-Hertzeg-Érseknek Követe, a’ maga követtárssai előtt: Ha nem tet­­szenek el­ő hékiek még kérni a’ F. Tsá­­szár’ Regensburgi Ministereit, Báró Lin­­két és Fahnenberg Urakat, hogy Ezek, elevenen rajzolják le a’ Cs. Kir. Ministé­­riom előtt, minémü örömnek ’s háláda­­tosságnak érzését foglalták el egés­szemn a’ Német­ Birodalom’ Gyűlésének két főbb Osztályjáit, az említett Nyilatkoztatásnak hallására, úgymint a’ mely által az döb­bent számtalan bizonyságokhoz , hatalmas ujj bizonyság járult az eránt, hogy Tsá­­szár Ő Felsége, a’ maga, minden ki­ feje­­zést felül múló gondolkodása­ és tseleke­­dése-módja szeréint, egészsz figyelmetességet és állhatatosságot fordított fáradhatatlanul és változhatatlanúl a’Német Birodalomnak meg­tartására, ’s oly sok millió Emberek’ boldogságának munkálódására ; és hogy B. Linker ’s Fahnenberg Urak kérjék meg arra a’ Cs. K. Ministériomot, hogy az elő­adott érzéseket alkalmatosság szerént, ter­­jes­sze Tsászár Ő Felsége’­eleibe, és ajánl­ja a’ Német­ Birodalmat továbbra is az Ö Felsége gondviselésébe, ’s hatalmas re»

Next