Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)

1797-05-23 / 41. szám

Landrieux Generáladjutans’ Tsapatja, mi­­nekutánna meg­vették Szálát, két Kor­­pusra osztották fel magokat. Egyik, a’ Szalónai szejjel szórtt Velent­ei Korpus* maradvánnyait vette űzőbe; a’ másik pe­dig Peschiera és Verona felé nyomult elő, é­s széjjel vervén az ellene ös­sze csoporto­­zott Földnépét, már 21-dik Apr. benn, az Athesisnez is érkezett. Pescantina nevű falunál által akart szállani az Athesisenn, de a’ Lakosak ellent­ állottak. Másutt ugyan tsak által ment, és hogy meg­bos­­­szúlja a’ Pescantinaiakat, egészszenn el pusztította a’ falujokat. Onnét egyenesen Veronának vette útját, ’s ott S. Georgio nevezetű Külső-várost el foglalván, a’ Sz. Leonhárd’ hegyén bé­sántzolta magát. Ve­rona’ ellentársasa, rövid ideig tartott; de még is nem kevés veromlást okozott, melynek környülállásairól a’ bővebb Tu­dósítás meg vagyon ígérve. A’ Velentzei Kormányszék, egy Hir­detményt tett közönségessé Apr. 12-dikén, a’ melyben bizonyítja, hogy O, a’ hada­kozó Hatalmasságok eránt fundamentomos állhatatossággal meg­tartotta mindenkor a­ neutralitást; és egyszersmind költemény­nek hirdeti­ ki azt az írást, a­­melyet sok Tudósítások szerint, Rendkivülvaló Igaz­gató Kommis­szárius Battaglia adott ki ,Ápr. 23-dikejtt) Veronában (­rrtelget mi is

Next