Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-05-23 / 41. szám
közlöttünk Hírmondónknak 34-dik Darabjábann, ’s a’ melyet Igaznak tartott kéts° tség kívül Bonaparte is, mert különben nem írt volna oly keményen a’ Dogénak (Velentzei Kormányszék’ Elölülőjének) Aprodikén Judenburgból, mely rettenetes írásnak valóságos magyar értelme, Hírmondónknak 39-dik Darabjábann olvastatok. Ezen Levelére Bonaparténak nem a’ Doge, hanem az egész Kormányszék válaszolt közönséges névvel, a’ mely feleletnek értelme ez. Az Olasz-Országban lévő Francia Sereg’ Ső Generálissához April. 15-dikénn 1797. — A3- Tanátsban, ,,Igen megszomorította a* Tanátsot az a’ Levél, melyet a’ Fő-Generális Úr’ részéről adott által néki a’ Fő-Generális Úr’ Fluigel adjutánssa; mivel látta abból , mely veszedelmesenn szólltak az ő egyenes-szívűségéröl a’ Fő-Generális Úr előtt , talál mindazáltal szorongattatásai között néminemű vígasztalást abban a’ tehetségben, melyet engedett a’ Fő-Generális Úr neki a’ végre, hogy menthesse magát, egy haladék nélkül való és kerek felelete által. A’ Tanáts, erőss maga meg határozásával igyekezett mindenkor a’ Békességet és jó egyetértést fenntartani a Sr. Respublikával : erre a célra szolgáltak eszközül minden ö intézetet, és kész ebbéli szándékát