Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-09-26 / 25. szám

szakáján vitetett ki Parisból, számos ka­tonai őrizet között Di­tercre Gén­ais’ kor­­mányozása alatt, a* kinek meg ágyúk is adattak, nagyobb bátorságnak okáért. Au­­relianumonn által megy az út, Rochefort felé, és ott fognak hajókra rakatni, a* mes­sze­­ földi szám­kivetésre büntettetett Személyek, kik, hová vitettetnek? még nem lehet tedni.­­ Ezen hirtelen való el szállítást halaszthatatlannak ítélték a’ Di­rektorok, ’s a’ velek egy értelemben lévő Törvényhozók, és ugyan azért szükséges­­nek tartották a’ házanként való fel­ keresé­sét is a’ magokat el rejtett Bűnösöknek. Midőn erről a’ házanként való visgálódás­­ról lett volna szó az Iffjabbik Törvényho­zó gyűlés’ 6-dik Septemberi Ülésében, így szólott a’ többek között Salicetti, a’ ma­ga Kollégáihoz: Jusson eszetekbe, a’ mit mondottam már én Tinéktek, hogy Mi, akasztófa, és giljotín között járunk.­­— Az árestáltatott Törvényhozó-gyűlési Tagok közzül, egynéhányan viszsza hívattak a’Gyű­­lésbe, kiknek számából való Thibaudeau is. A’ diadalmas Felekezet örömest kíván­ná el kerülni, hogy Robespierrismussal ne vádoltassék. Még egy Újság’ Kiadóját áre­­n fáttatott is a’ Direktórium, egy oly Jako­binus hangú állításáért, hogy t. i. sok Ro­­jalistákat teszsz még szü­kség meszsze földi számkivetésbe el küldeni ,mind Parisból , m­ind egyéb részeiböl s. Sr. Respublikának.

Next