Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-09-26 / 25. szám
szakáján vitetett ki Parisból, számos katonai őrizet között Ditercre Génais’ kormányozása alatt, a* kinek meg ágyúk is adattak, nagyobb bátorságnak okáért. Aurelianumonn által megy az út, Rochefort felé, és ott fognak hajókra rakatni, a* messze földi számkivetésre büntettetett Személyek, kik, hová vitettetnek? még nem lehet tedni. Ezen hirtelen való el szállítást halaszthatatlannak ítélték a’ Direktorok, ’s a’ velek egy értelemben lévő Törvényhozók, és ugyan azért szükségesnek tartották a’ házanként való fel keresését is a’ magokat el rejtett Bűnösöknek. Midőn erről a’ házanként való visgálódásról lett volna szó az Iffjabbik Törvényhozó gyűlés’ 6-dik Septemberi Ülésében, így szólott a’ többek között Salicetti, a’ maga Kollégáihoz: Jusson eszetekbe, a’ mit mondottam már én Tinéktek, hogy Mi, akasztófa, és giljotín között járunk.— Az árestáltatott Törvényhozó-gyűlési Tagok közzül, egynéhányan viszsza hívattak a’Gyűlésbe, kiknek számából való Thibaudeau is. A’ diadalmas Felekezet örömest kívánná el kerülni, hogy Robespierrismussal ne vádoltassék. Még egy Újság’ Kiadóját áren fáttatott is a’ Direktórium, egy oly Jakobinus hangú állításáért, hogy t. i. sok Rojalistákat teszsz még szükség meszsze földi számkivetésbe el küldeni ,mind Parisból , mind egyéb részeiböl s. Sr. Respublikának.