Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-10-10 / 29. szám

402 magok a’ Konstitút­iót, minket vádolnak, h­ogy ös­sze esküdtünk az ellen, és a’ Res­publika* halhatatlan Védelmezőjét teszik fejévé ezen nevetséges Ös­szeesküvésnek. Paris , mély halgatásba merülve szemlé­l ezen gonoszságokat, melyeknek nem állhat ellent. Egy szóval, soha szemtelenebb fegy­veres hatalmaskodás nem­ volt még, egy nemes szívű Népnek közepette. Nagyobb vétke a’Nemzet’ meg­bántásának nem bé­lyegezte még meg egyszer is a’ Frant­ia Revoliíc­iót. Tartozom véle, úgy hiszem, hogy bizonyosokká tegyelek benneteket azon történetekről, melyeknek híre már­­el jutott hozzátok. Le teszem nálatok, a’ minket el nyomó erőszak ellen való pr©­­testátziómat, mely, a’ Törvényhozó Gyű­lés’ két Tanáttsai nagyobb részének is pro­­testác­iója. Nemes gondolkodású Polgár­társaim f­elmérem a’ ti szíveiteket. Fel ne lobbanjatok ezenn iszonyú történeteknek vallására, alkalmaztassátok tsendes szívvel magatokat a’ környülállásokhoz, melyek közzé vagytok helyheztettetve; erőtöket mérsékelje okosságtok. Ez az egy tanáts , melyet adhatok néktek mostani tartózko­­dásom’ helyéből , a’ hová kénteleníttettem magamat el­rejteni, és a’ hol reménysé­gem vagyon, hogy többet szolgálhatok meg néktek, mint Guyana pusztáim­ (a’ hová vitték volna t. i. Ötét is, Pichegru-

Next