Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-09-14 / 22. szám
törvényét, és tévelygő utakon érdeklő, epét kereső , az utáni fel áztató, továbbá ki hajtó , ’s végre mikor már a’ sok epecsinálás, és hajtás miatt szinte a* koporsóig el erőtelenedett , azutáni nyakra főre erősítteni akaró szerek helyett való érésre. — Az elsők előtt volt forró melegbenn , a' marhák és juhok, száj, és lábfájásban voltak mindenütt e’ tájon , de nem döglöttek. Az elsök utani, a’ sertések tüdő és lépfenében , a’ tehenek lépfenében dögleni kéz, dettek, némely, kutak nélkül szűkölködő és posványokból itató faluknak határiban pokolvar is sokakon volt. Az ilyen idők’ járását, és az efféle uralkodó nyavalyákat,, Grunernek megjegyzése szerint, az őszii szél, és gutaütések szokták követni, aminthogy csak ezen mi Városunkban csak most egy hét alatt ötöt tapasztaltam. Erőtelenségbéli guta ütés, és az Erőtelenítők p. o. ér-vágás, has-hajtók, veszedelmekre, ellenben az élesztő-szerek javokra szolgálnak. Ha kedvet találok, máskor más tapasztalásommal fogok a’ Közönségnek szolgálni. — Dr. Zsoldos. A’ Nemes Magyar felkelti Seregnél Tiszti fővel szolgált Vitézek közzül , méltoztatott F. Királyunk, Nádorispány a Kir Főhertzegsége’ hathatós közbenjárására, következendő Hazafiakat, a’ II. Regementeklez, Tisztekké nevezni., úgymint: