Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)

1798-09-21 / 24. szám

lást tehát nem kívánhatják. Az újfahiy Konstantzinápolyi Tudósítások szerént , mellyeket már a’ Hamburgi Újság is közöl, Cairónál ismét meg­­­támadta Bonaparte az Egyiptomi Sereget, de ott sok­t vesztette .N­yo­tz ezerre van téve az el­hullott Embe­reinek száma. (Hogy Egyiptom, első Hazája lett légyen a’ Tudományoknak ’s Mesterségeknek, tud­ják ezt mindenek, a­ kik tsak középszerű es­­méretével bírnak is a’ Históriáknak, de úgy ítéljük, hogy még a’ Históriákbann bőveb­­beni járatosok is Örömmel fogják olvasni, ha itt egybá summáljuk, a’ hajdani Egyip­tomnak leg főbb nevezetességeit. — A’ föld­­»íveié»’ »agy mestersége, így nem éppen ott tálalódon is fel leg előízször, de ugyan csak ott ment tökélletességre. Éppen ezt lehet mondani a’ betegségek’ orvoslásáról. Az Ég­­visgálásra« szép alkalmatosság volt S­ziptom­­ban», mert az Ég, rendszerint fellelek nél­kül szokott lenni. Ezen jó alkalmatosságot haszonra is fordították a­ Lakosok, és az Égi­testekről való tudománynak fundamentous­t meg­vetették; az Égvisgálásnál fogva, ki­ta­lálták továbbá az időnek napokra, hónapok­ra, ’s esztendőre való fel­osztását; 32 idő­­számlálás által pedig reá mentek a’ száravetés’ mesterségére. Minthogy esső ritkáan szokott esni, földjeik’ meg­ áztatása végett, minden­felé el ágaztatták a’ Kílus vizét, oly kanálisok által, mellyekböl el lehetett vízzel boríttatni a’ földeket, ’s egygyesíteni is lehetett általuk­a*

Next