Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-10-19 / 32. szám
cius, oly Ttathatós ékessenszállással, mely valóbann kit kit, a’ régi Görögök’ és Rómaiak’ szép idejebéli Orátorokra emlékeztethetett. “Mind a’ hajdani, mind az újjabb Históriákból erányossann felhordott példákkal; és a’ dolgot, minden figyelmete vesznek, é s érzékeny szívnek meg győzödéséig ki-világosító józan okoskodással gyönyörűenn meg-mutogatta ezen a tudós lijiturátor: mennyire szükséges az, a’ társaságbann élő Emberi-Nem’ javára, hogy annak felsőbb ’s alsóbb Tisztviselői, fundamentomos tudományú, az ember- esméret által szerzett böltsességü, és jó szívü Férfiak legyenek. Csak az illyen Tisztek* segítsége által szerentsésítheti a’ Fejedelem, kormányozása alatt lévő Embertársait, az okos észt, és nemes érzésű szívet pedig egyedül a’ jó intézetü nevelés készítheti. A’ múltt Kedden béjővén ö Felségek Laxenburgból, azonnal Olasz Operának hallására mentek az Udvari Teátromba* xnelhet Császárné O Felsége’ neve napjára adtak legelőszkször. Jelen volt akkor Ö Felségek’ Logójában Károly Fő-Her* tzeg is, és Nádorispányunk, ki is , Septsy-dikánn estve érkezett Budáról Luxemburgba. Újdonnan ujj Anekdotum az úgy nevezett Cisalpina Respublika' katariról, mellyet egy éj derék Úr' fiájából hallottunk.