Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)

1798-10-19 / 32. szám

cius, oly Ttathatós ékessenszállással, mely valóbann kit kit, a’ régi Görögök’ és Ró­maiak’ szép idejebéli Orátorokra emlékez­tethetett. “Mind a’ hajdani, mind az újjabb Históriákból erányossann fel­hordott pél­dákkal; és a’ dolgot, minden figyelmete v­esznek, é s érzékeny szívnek meg győzödé­­séig ki-világosító józan­ okoskodással gyö­­nyörűenn meg-mutogatta ezen a tudós li­jit­urá­tor: mennyire szükséges az, a’ társa­­ságbann élő Emberi-Nem’ javára, hogy annak felsőbb ’s alsóbb Tisztviselői, funda­­mentomos tudományú, az ember- esmé­­ret által szerzett­­ böltsességü, és jó­ szí­­vü Fér­fiak legyenek. Csak az illyen Tisztek* segítsége által szerentsésítheti a’ Fejedelem, kormányozása alatt lévő Em­­bertársait, az okos észt, és nemes érzésű szívet pedig egyedül a’ jó intézetü neve­lés készítheti. A’ múltt Kedden bé­jővén ö Felségek Laxenburgból, azonn­al Olasz Operának hallására mentek az Udvari Teátromba* xnelhet Császárné O Felsége’ neve napjá­ra adtak leg­előszkször. Jelen volt akkor Ö Felségek’ Logójában Károly Fő-Her* tzeg is, és Nádorispányunk, ki is , Sept­­sy-dikánn estve érkezett Budáról Luxem­­burgba. Újdonnan ujj Anekdotum az úgy ne­vezett Cisalpina Respublika' katariról, mel­­lyet egy éj derék Úr' fiájából hallottunk.

Next