Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)

1798-10-19 / 32. szám

é’ ki kesz vólt oda hagyni mostanság szülöt­­te' földjét Mediolánumot, Rakonnaival és vágyottjának nagy részével egyetembenn, mint sem oly vis­sza-fordált Világban él­ni, a­ millyen most a’ Mediolánum. Két Majlándiak fogadtak magok kö­zött, a’Kisalp. Respublika’határb­ól. Egy­­gyik azt állította, hogy nintsen­ek azok meszszebb a’ Direktórium’ Lakóvárosától egy fertály óránnyi futamatnál. A­ má­sik tagadta. A’ Bizonyító, próbára akar­ván venni leg­ottani a’ maga állítását; mindjárt meg­iramodott a’ Citadella (Kis­vár) felé, kénszerítvénn a’ véle való sza­­ladásra, Tagadó-pajtással is. Futottak te­ hát, ’s midőn már közelítettek volna a* Várhoz, eleikbe kiált a’ Frantzia ’Strá’sa, hogy megálljanak. Ekkor a’ Bizonyító, a’ Tagadóhoz fordúlván­: „Nem meg­­mondám e’ — így szólta hozzá— hogy a* mi Respublikánk’ határa, nints meszszebb Mediolánumtól egy óránnyi futamatnál? Ekkor a’ Másik, tsak el halgatott, érez­­vém­ maga is sajnosam­, a* Fr. ’Strá’sa* szemlélésére, a’ valóságos polgári szabad* ságnak, a’ miilyennel bírt enn­ekelőtte Me­­diolánum, egy tündér szabadságom­, vagy is inkább, Szabadság nevű rabságom­ tett fel­cseréltetését, melynek következéseivel csak azok hiceekesznek, a* kik Semmivel­­sbírókból, hirtelen fel­ gazdagodtak azért* m­ivel a’Máséból segítették fel­ gazdagodni, aki

Next