Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-10-19 / 32. szám
é’ ki kesz vólt oda hagyni mostanság szülötte' földjét Mediolánumot, Rakonnaival és vágyottjának nagy részével egyetembenn, mint sem oly vissza-fordált Világban élni, a millyen most a’ Mediolánum. Két Majlándiak fogadtak magok között, a’Kisalp. Respublika’határból. Egygyik azt állította, hogy nintsenek azok meszszebb a’ Direktórium’ Lakóvárosától egy fertály óránnyi futamatnál. A másik tagadta. A’ Bizonyító, próbára akarván venni legottani a’ maga állítását; mindjárt megiramodott a’ Citadella (Kisvár) felé, kénszerítvénn a’ véle való szaladásra, Tagadó-pajtással is. Futottak te hát, ’s midőn már közelítettek volna a* Várhoz, eleikbe kiált a’ Frantzia ’Strá’sa, hogy megálljanak. Ekkor a’ Bizonyító, a’ Tagadóhoz fordúlván: „Nem megmondám e’ — így szólta hozzá— hogy a* mi Respublikánk’ határa, nints meszszebb Mediolánumtól egy óránnyi futamatnál? Ekkor a’ Másik, tsak el halgatott, érezvém maga is sajnosam, a* Fr. ’Strá’sa* szemlélésére, a’ valóságos polgári szabad* ságnak, a’ miilyennel bírt ennekelőtte Mediolánum, egy tündér szabadságom, vagy is inkább, Szabadság nevű rabságom tett felcseréltetését, melynek következéseivel csak azok hiceekesznek, a* kik Semmivelsbírókból, hirtelen fel gazdagodtak azért* mivel a’Máséból segítették fel gazdagodni, aki