Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-02-21 / 15. szám
242 retet ruháztak már Károly Fő-Hertzigre, ’s azt ítélik, hogy igen illene a’ Képe alá Carolus Germanicusnak (Német Országi Károlynak) ez a’ vers . Mente Senex, annis Juvenis, virtutibus Heros* Úgy halljuk, hogy az Egyiptomi Frantzia Sereg’ Vezére Kléber, valósággal megkínálta már a’ Portát azzal a’ feltétellel, hogy ő oda hagyja seregestül Egyiptomot, ha szabad elmenetel engedödik nékie. Még ma is felkiálthatna így, ha élne Virgílius: Quid non mortalia pectora cogis Auri sacra fames ? (T. Kovács József fordítása szerint.) Oh mire nem vetemedik, Pénz átkozott szerelme! Al te szomjúságod jáltal, az emberi szív s elme? A’ pénz’ átkozott szerelme felejtette el ugyanis nem régiben, az itt őrizeten lévő Splényi Regéjének két Gránátorosaival is szent kötelességjeket, és izgatta arra Őket, hogy a’ köz-bátorságot, a’ melynek különösen tartoztak ok védelmezői lenni, meg sértenék, egy oly erőszakoskodás által, mellyet a’ közjóhoz tartozott szeretet írat még velünk mások tanúságára. A’ mint t. i. Strázsán lettek vólna az említett Gránátirosok, többed magokkal egygyütt a’ Felség’ udvarában, titkon ki-lopódtak estve, a’ Város és a’ külső Város között való térségre, a melly tselekedetek már magában is nagy