Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-05-23 / 41. szám
a’ fr. Nemzet, hanem hogy Békességet nyerhessen. A’ Lakosokat t. i. kik már úgy is eleget szenvedtek ennekelőtte tőlök, nem szorongatták az említett francia Tsapatok, hanem folyvást elébb nyomultak , de bezzeg a’ későbben érkezett Sereg-szakaszszaik, szörnyű rablásokat vittek véghez , megfosztván a’ hív Lakosokat szinte utolsó sajátjoktól, ’s az ekképpen Össze-gyűjtött ragadománnyaikat, részszerént a’ szerentsétlen Lakosoktól ki tsikart, részszerént pedig a’ magokkal hozott üres szekereken mind el takarították. Keserves dolog a’ mi Tartományunkban , hogy számosan találtatnak olly gonosz lelkű Lakosok, a’ kik önnön Lakos-társaiknak gyötrelmére nem ügyelvén, két kézzel várták a* Franciákat, ’s mint óhajtott Vendégeket úgy fogadták őket.“ (Az illy hitetleneknek száma közzül való vólt, az újjabb Tudósítások szerint, Hohentwil Várának Vice-Comendánsa Wolf is , a’ ki, minden lövés nélkül által adá a’ Fráknak a’ nevezett Fellegvárat, melly tsak két óránnyi formán esik Helvétziának Schafhauseni széséitől, melly gonosz cselekedetéért Wolf, el is veszi méltó büntetését.) „Maga ellenben a’ Hertzegünk, szembetűnő jelét adta Máj Agdikán is annak az állhatatos buzgóságnak, mellyel törekedik eszköz lenni, a’ Német Birodalomnak , ’s azzal egygyütt saját Tartománnyának is megtartásában , mert a’ melly Würtembergi Katonaság, a’ Német Birodalmi Sereghez tartozó pótlásul szerkeztetődött .....^ess 631