Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)

1800-01-14 / 4. szám

hogy olly emberek vagynak­­ közöttük , a’ kik meg nem érdemlik a’ hivatalokat, a’­kiket te­hát le kell tenni; magát más felöl, két meg­hitt Társaival egygyütt, ki-kiáltatja. Igazgatók­nak , melly hatalommal mihelyt fel ruházódott, azonnal parantsolta , hogy az le­tett képviselőit a’ Nemzetnek, el kell küldeni az Országból , minthogy azt kívánja a’ köz bátorság, ’s a’ Nép , fel nem emelte se’ nyelvét se’ karját egy’ ember ellen, a’ ki így bánván az ő Képviselői­vel, meg­alacsonította ezeknek Személlyében az Ő hatalmát. — Hogy ugyan azon Nemzetnél, két egymással egészszen ellenkező czélú változások, egys­­er öldöstetések , mászszor ellenben a’ leg­­csendesebb eszközök által hajtódnak végre; en­nek fundamentomos okát kell keresni ’s lehet ta­lálni a’ tapasztalásban, melly állandóul bizo­nyítja, hogy minden Nemzetnek igen nagy ré­­sze ollyatin emberekből áll, kik nem félnek , hogy a’ változásnál fogva valamit veszessenek, sőt inkább még nyereséget reménylenek; követ­kezésképpen , akármelly változások könnyben meg történhetnek; ha az a’ része a’ Nemzetnek, mely­nek van mit veszteni, vagy ös­sze dugott kezek­kel nézi a’ dolgok’ folyamatját , vagy talán még kezet is fog a’ számosabb rés­­szel. Illy esetben osztán az is meg­történik , hogy a’ semmivel bí­róknak temérdek csoportjából, igen sokan vál­lalkoznak, kik a’ magok szemeik előtt okossab­­baknak látszván másoknál. Felekezeteket szed­­nek fel magok mellé, azokat eszelik és ámítják,­­ midőn osztán nehéz a’ rendet csak valamennyi-

Next