Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)
1800-01-14 / 4. szám
hogy olly emberek vagynak közöttük , a’ kik meg nem érdemlik a’ hivatalokat, a’kiket tehát le kell tenni; magát más felöl, két meghitt Társaival egygyütt, ki-kiáltatja. Igazgatóknak , melly hatalommal mihelyt fel ruházódott, azonnal parantsolta , hogy az letett képviselőit a’ Nemzetnek, el kell küldeni az Országból , minthogy azt kívánja a’ köz bátorság, ’s a’ Nép , fel nem emelte se’ nyelvét se’ karját egy’ ember ellen, a’ ki így bánván az ő Képviselőivel, megalacsonította ezeknek Személlyében az Ő hatalmát. — Hogy ugyan azon Nemzetnél, két egymással egészszen ellenkező czélú változások, egyser öldöstetések , mászszor ellenben a’ legcsendesebb eszközök által hajtódnak végre; ennek fundamentomos okát kell keresni ’s lehet találni a’ tapasztalásban, melly állandóul bizonyítja, hogy minden Nemzetnek igen nagy része ollyatin emberekből áll, kik nem félnek , hogy a’ változásnál fogva valamit veszessenek, sőt inkább még nyereséget reménylenek; következésképpen , akármelly változások könnyben meg történhetnek; ha az a’ része a’ Nemzetnek, melynek van mit veszteni, vagy össze dugott kezekkel nézi a’ dolgok’ folyamatját , vagy talán még kezet is fog a’ számosabb résszel. Illy esetben osztán az is megtörténik , hogy a’ semmivel bíróknak temérdek csoportjából, igen sokan vállalkoznak, kik a’ magok szemeik előtt okossabbaknak látszván másoknál. Felekezeteket szednek fel magok mellé, azokat eszelik és ámítják, midőn osztán nehéz a’ rendet csak valamennyi-