Magyar Hírmondó 17. (1800. január-június, 1-51. szám)

1800-05-23 / 41. szám

a’ fr. Nemzet, hanem hogy Békességet nyerhes­sen. A’ Lakosokat t. i. kik már úgy is eleget szenvedtek ennekelőtte tőlök, nem szorongatták az említett franc­ia Tsapatok, hanem folyvást elébb nyomultak , de bezzeg a’ későbben érke­zett Sereg-szakaszszaik, szörnyű rablásokat vittek véghez , meg­­­fosztván a’ hív Lakosokat szinte utolsó sajátjoktól, ’s az ekképpen Ös­sze-gyűj­­tött ragadománnyaikat, részszerént a’ szerentsét­­len Lakosoktól ki­ tsikart, részszerént pedig a’ magokkal hozott üres szekereken mind el taka­rították. Keserves dolog a’ mi Tartományunk­ban , hogy számosan találtatnak olly gonosz lel­kű Lakosok, a’ kik önnön Lakos-társaiknak gyö­trelmére nem ügyelvén, két kézzel várták a* Franc­iákat, ’s mint óhajtott Vendégeket úgy fo­gadták őket.“ (Az illy hitetleneknek száma közzül való vólt, az újjabb Tudósítások szerint, Hohentwil Várának Vice-Comendánsa Wolf is , a’ ki, min­den lövés nélkül által adá a’ Fr­áknak a’ ne­vezett Fellegvárat, melly tsak két óránnyi formán esik Helvétziának Schafhauseni széséitől, melly gonosz cselekedetéért Wolf, el is veszi méltó büntetését.) „Maga ellenben a’ Hertzegünk, szembetűnő jelét adta Máj A­g­dikán is annak az állhatatos buzgóságnak, mellyel törekedik eszköz lenni, a’ Német Birodalomnak , ’s azzal egygyütt saját Tartománnyának is meg­­­tartásában , mert a’ melly Würtembergi Katonaság, a’ Német Biro­dalmi Sereghez tartozó pótlásul szerkeztetődött ....­­.^ess 631

Next