Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)
1800-09-12 / 22. szám
tékát meg kelletett előzni Nelsonnak sebesség által. Azért sietett a’ hat hajóival a’ szoros útra, és jólehet az első hajója megfeneklett is a’fövényes partnál, ’s nem ok nélkül tarthatott tőle, hogy majd a’ többivel is hasonló szerentsétlensége történhetik , még sem állott el a’ felette bátor czéljától, sőt keményen hajtotta azokat a’ szoros út felé, megtiltván nekik , hogy akármelly irtóztató módon ágyúzzanak is a’ Franciák mind a’ parton, álló battériásokból, mind a’ hajójokról. ők mindazáltal egy lövést se tegyenek; ne, hogy ha védelmeznék magokat, kevesebbnyire mehetnének előre, ’s azonban elzárnák előttök a* Frantziák, a’hibából hagyott nyílást. Meg is előzték a’Frantziákat szerentsésen , ’s ezen kevés időnek használása tette azután nyertessé az Ánglusokat. Mert it Frantzia hajók sora háta megé érkezett Anglus hajók, kihánták vasmatskájokat a’tengerbe, mint a’ Franciák, szinte úgy ezek is lebegő várokká formálták hajójokat. Már most ezek is elkezdték az ágyúzást hátairól, midőn a’ többi Anglus hajók szembe ostromlották a’ Francia hajók’ sorát. Nem volt annál frtóztatóbb verekedés a’ Tengeren, mellyet a’ setétes éjtszaka, a’ nagy ropogások között égő hajók, és a’ tűzzel, é s habokkal küszködö emberek, még inkább iszonyúvá tették. Nelson, Milord Hamiltonnal jött Kis-Mar* tonba, kiig negyven esztendeig lakott Nápolyban Anglus követ fővel. Már meghaladta a hetven esztendőt. Ott vette feleségül a’ mostani Grófnéját, vagy is Miledijét, egy barmi©.