Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)
1800-10-10 / 30. szám
a’ Chimmonni völgye is. Servozba ment nem rég?» a’ Jenai Universitást oda hagyván Eschen Úr, és ottan tartózkodott mint Házi nevelő. Ez az Ur a’ ki Horatiusnak, és egyéb Görög énekeknek szerentsés fordításáról, sőt maga Verseiről is a’ Tudósok előtt esmeretes, de Lili Leveleinek olvasása, és sok utazóknak példája által indíttattván, egy meg hitt barátjával, és egy jártas kalauzzal, a’ múlt nyváron neki indúlt, hogy a’Búét hegyére fel mászszon , hogy onnét Montblancnak , sőt az egész környéknek kellemetességét béláthassa, és meg szemlélhesse. Mindgyárt első napon olly magasságra fel verekedtek, hogy már ottan fa nem volt. Ott háltak tehát egy rakás szénácskán egy nyomorult kunyhóban, és még más napra négy órányi út vólt a’ hegy tetejéig elöltök. Ennek is már jó részen, keresztül verekedtek, és tsak három jeges térség lévén még előttök , szinte örültek , hogy mindgyárt a’ hegy tetején lesznek. azomban az első igen síkos térségen, Eschen Úrnak barátja elesvén egy darabon le hömpölygött ugyan, de magát tetemeden meg neam ütötte. Még is itten egy kevéssé meg nyugodtak, és egy keveset ettek és ittak. Ezzel hozzá kezdettek , hogy a másik síkos térségen is által verekedjenek, és mivel ott nem is voltak tulajdonképpen való jég dombok , tsak a’ kősziklákat borította bé imitt amott a’ jég, és az hó, nem is képzeltek előre egyéb veszedelmet, hanem hogy leg fellyebb ki ki közzülök egyszer egyszer el essen, és a’ vezetőjük is tellyességgel nem ijjesztette őket semmi veszedelemmel, és a’ vigyázásra nem serkentgette. A’ mint illyén módon minden rend nélkül