Magyar Hírmondó 18. (1800. július-december, 1-53. szám)
1800-10-10 / 30. szám
4^5 t vendegéltek, bal felöl a’ kalauz, jobb felöl Eschen Úr, hátul pedig a’ barátja, ez egyszer csak magától megszóllítja az elöl menőket, hogy magokra vigyázzanak. Egy két minúta múlva a’ Kalauz « kiáltja magát, ez fel néz, hát már Eschen eltűnt, és ő is csak annyira jólt egy mélységhez , hogy ha tsak a’ Kalauz kezénél fogva meg nem ragadta vólna, bizoyosan belé esett vólna, mert már az egygyik lába kezdett is sillyedni. — Egy, több mint top lábnyi mélységi keskeny meg hasadását a’ hegynek a’hó bé fedte volt, és ha a’ meg írt 3 személlyek közelebb lettek vólna egymáshoz , meg lehet hogy mind a? hárman egyszerre belé buktak vólna. Embereket és köteleket az ő fel vonására tsak más nap lehetett a’ Helységek távolysága miatt kapni. Úgy látszott, hogy a’ szerentsétlen Eschen, mihelyt bé bukott, mindgyárt meg hóit, mind a? két oldalról 3 óldala tsontja nagyon bé rokkant. A’ hóit teste ezen nagy reménységü ifjúnak Servozban temettetett el, és ugyan ott talán oszlop is tétetik emlékezetére. Azon darab földet, mely a’Rhénus és Engadin Graubfindtennek egy darab része között fekszik , és a’fegyvernyugvás alkalmatosságával neutrálisnak határozódott, némely utasok bizonyítása szerént a’Frantziák elfoglalták, hanem úgy látszik, hogy a’ Csás’záriak önként mennek el innen, hogy a’ Finsteimnazi és TaufFeri helyeket annyival erősebbekké tegyék, mellyek is már 1799-ben Áprilisben Lecourbe és Despile. Generálisoknak annyi vérbe kerültek volt.