Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-01-30 / 9. szám
költsröl, hanem az indulattyoknak ’s testeknek, tulajdonságaik szerint tsupán természettyeiknek ösztönét, ’s hajlandóságaikat követik, ha más erő által azoktól el nem vonattatnak. A’ mi még legszomorúbb állapot, a’ Szent Hitben is élete fogytáig tudatlanok maradnak. Valamint azok talán állatok, úgy nevekednek fel, ’s mind a’ Hitre, mind az erköltsre, mind a’ házi foglalatosságokra, mind az egész emberiségre nézve, mintegy elveszve maradnak, ámbár eszközök vagynak, mellyek által mind a természeti, mind az erköltsitehetetlenségből fel szabadíttathat-Bak. Minden embert szeretö Felebarátnak szíve, háláadatos köszönetre hivül fel, ama’ nagy Lelkű Nemes Magyar eránt, a’ ki jóltéve meghatározott akarattyát kinyilatkoztató, hogy a’ Magyar Országi Siketek, és Néma gyermekeknek , tanításokra is egy Oskola állíttatnék fel, mellyben azok a’ szerentsétlenn Teremtések, hasznokat vehető emberekké, ’s jó Keresztényekké változtatódgyanak által. A’ Bétsi Tsászári Királyi Siketek , és Némák Oskolájában annak fel állíttatásától ólra, száznál többen tanítattak ki, a’ kik az emberi társaságnak hasznos tárgyaivá lettek. Némellyek a’ Kanczelláriák mellett írászok, mások jeles Rajzolók, és Képírók; mások ismét külömbféle Kézi-Mesterségekre taníttattak, mellyekben Inasi esztendejöket ki-töltvén , majd mind Legények, majd mind Mester emberek keresik élei meiket.