Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-01-30 / 9. szám
közönséges gyarapodást eszközöllyük. Mindenik tagja tartozik a’ társaságnak czéllját az ereje, ’s tehetsége szerént elő mozdítani. Emberek lévén a’ Siketek, és Némákás, méltó, és igazságos bizodalmok lehet az ő Felebaráttyaiknak segedelmekhez, ’s ugyan ez okból mi is telyes bizodalommal reménylyük mindeneknek gyámolító segedelmét. Foganatosabb szószóllók lehetnek a’ Siketek, és Némák mellett a’ Lelki Atyák , a’kik mind az Istentől, mind az emberektől a’ jó tselekedetnek fel serkentésére rendeltettek. Az ő kezeikben vagynak azok a’ hathatós eszközök, melyek által a’ felebaráti szeretetnek, ’s a’ könyörületességnek telyesítésére mindenek felbuzdíttathatnak; hogy így a’ szerentsétlen ember társaik, mind testi, mind lelki gyámolításokat megnyerhessék. Ha valaki a’ Szent Házasságba lép, ’s az öszve esküvés után magát bé írattattya. Vajmi szép alkalmatosság ez a’ Lelki Atyáknak, hogy az Örömbe kevültt személyeket, a’ felebáráti segedelemre fel buzdíttsa, melly által az ő házassági örömnapjok, mint egy az Isten előtt is, megkoronáztatik, ha a’ szegény Siket, és Néma gyermekeknek* az e kedvek, tetszések, ’s vágyó* nokhoz képpest valami Alamisnát szólgáltatnak. Hozzátok fordulunk először is szánakozásra méltó szerencsétlen Szülők, kiknek egy vagy több Siket, és Néma gyermekeiteket vajmi fájdalmasan kell szemlélnetek, minthogy szíveiteknek érzékenységeit szerentsétlen magzattyaitokkal nem közölhetitek, és a’ kik előtt gondolattyaitok is