Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-02-03 / 10. szám
165 ők azt, már másodszor akarták a’veszedelemnek zűrzavarába meríteni. A’ Gondviselés mindazártal, mely ez előtt is vigyázott arra a’ minden veszélynek nagy lélekkel neki ment főre ; most is semmivé tette a’gonoszoknak gyilkos szándékjokat. — Polgár Generátis , és első Codsus ! a’ siket némák, kik néked le voltak kötelezve, a* minden jóknak ellenségeiktől számkivetésbe hajtatott jó attyoknak Sieardnak szabados viszsza jövéséért; az Egeknek immár hálát adtak e’ nagy jótéteményért. Oh! hát most millyen nagy hálákat kell nékünk adnunk,* hogy Isten téged a* Hazának, ’s Európának meg tartott.— Élj hát, Polgár Generális! élj olyan sokáig: valamig a* te napjaid a’ Francziák szerentséjének szükségesek lesznek. És így, halhatatlan részei“ Az első Konzul kérte Sicard Polgárt, hogy tanítványinak adja értésekre, ezt az ő feleletét: ,,örülök, hogy magamnál látom a’ siket némákat, és gyönyörűséggel fogadom el az én erántam való hajlandóságoknak kifejezéseket. Mondja meg a’ Polgár a’ maga tanítványinak , hogy én mind azt el fogom követni: valami tsak szükséges lesz, az ő javoknak elő mozdítására, és arra, hogy ők boldogokká lehessenek.“ Sicard azonnal le dictálta Massieu tanítványának ezt a’ fele*letet; ’s ő is azt mindjárást le írta a’ táblára.— Külömbkülömb kérdéseket tett azután az első Konzul, Massieu eleibe, mellyekre ő a’ már felőle tudva lévő tökélletességgel , és elevenséggelfelelt meg mindenkor. Sicard amaz örök emlékezetű de l’E