Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)

1801-02-03 / 10. szám

165 ők azt, már másodszor akarták a’veszedelemnek zűrzavarába meríteni. A’ Gondviselés mindazár­­tal, mely ez előtt is vigyázott arra a’ minden veszélynek nagy lélekkel neki ment főre ; most is semmivé tette a’gonoszoknak gyilkos szándék­­jokat. — Polgár Generátis , és első Codsus ! a’ siket némák, kik néked le voltak kötelezve, a*­­ minden jóknak ellenségeiktől számkivetésbe haj­tatott jó attyoknak Sieardnak szabados viszsza jö­­véséért; az Egeknek immár hálát adtak e’ nagy jótéteményért. Oh! hát most millyen nagy há­lákat kell nékü­nk adnunk,* hogy Isten téged a* Hazának, ’s Európának meg tartott.­— Élj hát, Polgár Generális! élj o­lyan sokáig: valamig a* te napjaid a’ Francziák szerentséjének szü­kségesek lesznek. És így, halhatatlan rés­zei“ Az első Konzul kérte Sicard Polgárt, hogy tanítványinak adja értésekre, ezt az ő feleletét: ,,örülök, hogy magamnál látom a’ siket némá­kat, és gyönyörűséggel fogadom el az­­ én erán­­tam való hajlandóságoknak ki­fejezéseket. Mondja meg a’ Polgár a’ maga tanítványinak , hogy én mind azt el fogom követni: valami tsak szüksé­­ges lesz, az ő javoknak elő mozdítására, és arra, hogy ők boldogokká lehessenek.“ Sicard azon­nal le dictálta Massieu tanítványának ezt a’ fele*­letet; ’s ő is azt mindjárást le írta a’ táblára.— Külömbkülömb kérdéseket tett azután az első Konzul, Massieu eleibe, mellyekre ő a’ már fe­lőle tudva lévő tökélletességgel , és elevenséggel­­felelt meg mindenkor. Sicard amaz örök emlékezetű de l’E

Next