Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-05-22 / 41. szám
szerre hány embert tesztek egy jóldvár nemes cselekedet által szerencséssé !“ „Nem sokára meg lészen így, hogy elkezdik az eddig szótalan gyermekek, kedves Jóhevőiknek, Táplálóiknak és Megmentőjöknek dicső Neveiket rebegni.“ Lehetetlen vélt ezen szívre ható beszédet, belső meg indúlás nélkül halgatni és olvasni, a* tmellynek néma tanúbizonyságai voltak a’ Jelen* valók könnybe lábbadt szemei. Ez után meg magyarázta a’ Direktor Mayor a* Siket-némák tanításának módját, és megmutatta, hogy a’ Tanúlók közzül, a’ kezdők miképpen tanulják meg a’ kézen kitsinált Ábécé szerent a’ betűket, és azoknak leírását ’s olvasását.— Továbbá, hogy mikor már ebbe elég gyakorlások vagyon, hogy lehettséges a’ száj részeinek a’ hangos beszédre megkívántató jártatására, úgy meg tanítani a’ magok hámját nem halló Siket-némákat, hogy azok érthető hangon olvashassanak és beszélhessenek. Arra vigyáznak főképpen Tanításokban a’ Tanítók, hogy Tanítványaiknak a’ külső érzékenységek által szerzett Megfogásait, vagy Conceptusait, (Regriffe) egymásból folyó alkalmatos kérdések által kifejtőztethessék; és ez által a’ szüntelen való sok gyakorlás után annyira mentsék, hogy gondolataikat szájjal ’s írásban is ki fejezhetik.— A’ nevezett két ifjak közzül Fáy Károly már annyira ment, hogy ő a’ Vátzi Siketnémákat Nevelő Intézetben segítő Társ fog lemni, a’ mint reményű. A’ számvetésben is ki?