Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)

1801-05-22 / 41. szám

szerre­ hány embert tesztek egy jóld­vár nemes cselekedet által szerencséssé !“ „Nem sokára meg lészen így, hogy el­kez­­dik az eddig szótalan gyermekek, kedves Jóh­e­­vőiknek, Táplálóiknak és Megmentőjöknek dicső Neveiket rebegni.“ Lehetetlen vélt ezen szívre ható beszédet, belső meg­ indúlás nélkül halgatni és olvasni, a* tmellynek néma tanúbizonyságai voltak a’ Jelen* valók könnybe lábbadt szemei. Ez után meg­ magyarázta a’ Direktor May­or a* Siket-némák tanításának módját, és meg­mutatta, hogy a’ Tanúlók közzül, a’ kezdők mi­képpen tanulják meg a’ kézen kitsinált Ábécé szerent a’ betűket, és azoknak leírását ’s olvasá­sát.— Továbbá, hogy mikor már ebbe elég gya­korlások vagyon, hogy lehettséges a’ száj részei­­nek a’ hangos beszédre megkívántató jártatására, úgy meg tanítani a’ magok hámját nem halló Si­ket-némákat, hogy azok érthető hangon olvas­hassanak és beszélhessenek. Arra vigyáznak főképpen Tanításokban a’ Tanítók, hogy Tanítványaiknak a’ külső érzé­kenységek által szerzett Megfogásait, vagy Con­­ceptusait, (Regriffe) egymásból folyó alkalmatos kérdések által kifejtőztethessék; és ez által a’ s­züntelen való sok gyakorlás után annyira men­­tsék, hogy gondolataikat szájjal ’s írásban is ki fejezhetik.—­ A’ nevezett két ifjak közzül Fáy Károly már annyira ment, hogy ő a’ Vátzi Si­ketnémákat Nevelő Intézetben segítő Társ fog lem­ni, a’ mint reményű.­ A’ számvetésben is ki?

Next