Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-09-11 / 21. szám
Óh tiszteld minden haboddal Balatonnak Thétise! Mert ki tesz jól tájékoddal? FESTETITS vagy — Senki s*. AZ EMBER, — mint a’Poézisnek is legelső Tárgya. Óh mely örömben folytak el ekkorig Zsengére nyíló napjaim ! Óh miként Érzém hogy élni ’s Tháliának Rózsa nyakán enyelegni édes ! Víg borzadással jártam el a’ Görög Szépségek’, és a’ Római nagy Világ’ Pompás maradványit; ’s ezeknek Sírja felett az Olasz negédes Kertjébe szedtem drága narantsokat. A’ Frantz mezőket láttam; az Albion’ Barlangiban ’s a’ Német Erdők’ Bértzeiben örömet találtam. 1.) Ollykor hevítvén lelkenet is belől Új képzelések ’s büszke vetélkedés: Lantot ragadtam, ’s a’ lapályos Dácia’ térmezején danolván A’ Földnek alyáról fel emelkedem ; A’ felleg elnyelt, mennyei képzetim Mint az habok fogtak , ’s usztam Gondolatim’ tsuda Tengerében.— 1.) Ezekbe a természeti változásokba a’ két régi és négy más Tudós Nemzetednek Poésját, ’s annak belső Characterét akarta az író le.ábrázolni.