Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-12-18 / 49. szám

^ r • » ■* -. . .« , - - 1 ■ . . . - • ^ „ Frant­ia tallérokhoz igen hasonlók, meglehet is­­merni barnás színekről, siket és nem ezüst pen­gésekről ; legjobban pedig íigy, ha reszelővel egy­­gyet kezet taszit a’ széleken az ember, mert ak­kor a’ reszelő nyomán elpirulnák. „ . Már^emlékeztünk arról rövideden, Nov. 24- eikén költ árkusunk 699-dik oldalán, hogy a’ F. Római Császár tudtára adatta Követe általa* Pruszsziai Király Ő Felségének, Fö Herz­eg An­tal Testvérének Colóniai El­d­orrá lett választó­dását Egyszersmind arról is tétet *• t jelentést Császár Ő Felsége, hogy Fő Her­zeg Antalnak a* Monasteriumi (Münsteri) Pa­poké, és Colóniai Electorrá lett választódása éppen nints ellenére annak , hogy a’ Lünevillei békesség által meg­károsított Fejedelmek papi jós­ágok által elégi­­tessenek ki, és hogy ő Felsége szoros kötelessé­gének tartja a* Német Birodalmi Konstitutziónak fenn­tartását’s azért f­el nem lehet állani Ő Fel­ségének, a’ három Papi Elek - ságoknak (Vá­­lasztó Hertzegségeknek) további fenn maradások­ A’ Prus­sziai Királynak erre tett felel­etjé­re, a’ Csász. Királyi Udvar következendő értel­mű ki­ nyilatkoztatását küldötte a Berlini Udvar­hoz: „Ő Felsége a’ Cs­ázár nagy gyönyörűség­’ nél értette meg azt,­ hogy a’ Király,' az ő gon­dolkodását igazságosnak lenni ideg­ esmerte. Mint Német Országnak Feje és az Anyaszentegyháznak Oltalmazója , nem is viselhette magát másképpen a’ Münsteri és Arensbergi válaatásá­ra nézve. Magok az ot­tan ki­nevezett Tisztségek egy pl." E é é 2

Next