Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-12-22 / 50. szám
yek módjára, a’mellyet, ezt véte utánra a* Császár, keménysége szerént, tsak az ő személlye eránt való tiszteletből, ’s az ő kedve bétöltésére is bizonnyal meg fognak tselekedni. Elegyes Levelek. Párisban a’ Siket-némák és vakok ez előtt a’ közönséges költségből taníttattak, tartattak és ruháztattak, de semmi különös dolog tételre nem szoríttattak. A’ mostani Kormányszéknek rendeléséből, a’ siketnémák, minekutánna a’ nevelő Oskolában bizonyos ideig lakván, az ó tulajdon integető nyelveket, és a’ szükséges erköltsi tudomány reguláit ’s a’ t. megtanulták, széllyel osztattnak a’ Nemzeti Könyvnyomtató műhelyekbe és a’ Tobák fábrikákba, a’ vakok pedig a’ posztó Fábrikákba, ’s munkájok által kénteleníttetnek élelmeket és ruházatokat keresni. Azt írja a Monitor nevű Újság, hogy miólta ez a’ hasznos rendelés folyamatban vagyon, sokkal alkalmasabbaknak , serényebbeknek mutatták magokat ezek mindenre, mint annakelőtte; az erköltsökre nézve is sokkal szelídebbek, nyájasabb a’ magok viselete, és gondoskodnak tulajdon személyek felől. Ugyan ezt fogják más ilyen Intézetekben is, mindenek tapasztalni, főképpen a’ Siket-néimák körűl. — Szép igasság az, a’ mit egy nevezetes író mond ezen tekintetben: „Soha sem tellene valamelly Nemzetnek szerentsés és boldog állapodja felől olly szorgosan gondoskodni, sőt még arról sem, hogy mitsoda virtusokat kellene abba beakadi hanem inkább arról, hogy mosoda