Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-12-22 / 50. szám

yek módjára, a’mellyet, ezt véte utánra a* Csá­­szár, keménysége szerént, tsak az ő személlye eránt való tiszteletből, ’s az ő kedve bétöltésére is bizonnyal meg fognak tselekedni. Elegyes Levelek. Párisban a’ Siket-némák és vakok ez előtt a’ közönséges költségből taníttattak, tartattak és ruháztattak, de semmi különös dolog tételre nem s­zoríttattak. A’ mostani Kormányszéknek ren­deléséből, a’ siketnémák, minekutánna a’ neve­lő Oskolában bizonyos ideig lakván, az ó tulaj­don integető nyelveket, és a’ szükséges erköltsi tudomány reguláit ’s a’ t. megtanulták, széllyel osztattnak a’ Nemzeti Könyvnyomtató műhelyekbe és a’ Tobák fábrikákba, a’ vakok pedig a’ pos­ztó Fábrikákba, ’s munkájok által kénteleníttetnek élelmeket és ruházatokat keresni. Azt írja a­ Monitor nevű Újság, hogy miólta ez a’ hasznos ren­delés folyamatban vagyon, sokkal alkalmasab­baknak , serényebbeknek mutatták magokat ezek mindenre, mint annakelőtte; az erköltsökre nézve is sokkal szelídebbek, nyájasabb a’ magok visele­te, és gondoskodnak tulajdon szemé­lyek felől. Ugyan ezt fogják más i­lyen Intézetekben is, m­indenek tapasztalni, főképpen a’ Siket-néimák körűl. — Szép igasság az, a’ mit egy nevezetes író mond ezen tekintetben: „Soha sem t­ellene valamelly Nemzetnek szerentsés és boldog álla­podja felől olly szorgosan gondoskodni, sőt még arról sem, hogy mitsoda virtusokat kellene abba beak­ad­i hanem inkább arról, hogy mosoda

Next