Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

Hátha még ez a n­yár, mellyen andalgok most, Vagy ledül, vagy őriz meszsze földi lakost, Vagy nagy Birodalom’ fényétől sugároz, Vagy benne két-három medvesi kopároz? Csuda gondolatok, kétséges jövendők, Változó Országok, emberek, esztendők 1­1 Múzsák ! kik e’ Várnak a­ fyát megültétek , Elbugygyantt elmémet, kérlek, segítsétek ; Mondjátok meg nékem, mi az oka annak Hogy itt szabad népek, ott rabszolgák vannak? Itt puszta a’ vidék, ott terem ’s mosolyog; Itt éles az elme, ott ködbe tébolyog; Itt kastélyok állnak ’s gályák a’ partokon, Ott hóltt tsendesség ül az omladékokon? — Gyarló Tudatlanság ! Zablátlan in­dulat* Két Daemon, melly minden szépet jól feldúlat. Melly a’ kegyetlennek botot ád kezébe, ’S gyáva félelmet önt a’ gyengék’ szívébe; Melly a’ babonának felhozván fellegét Elzárja a’ Napnak fényit és melegét, *S hideg homállyában o­ly csudákat térten , Mellyek az Ész-tsirát elfojtják egészen; Tsak a’ tudatlan fő, csak a’ zablátlan szív, A’ mi téged. Ember, magad’ kárára hív, A’ hol a’ szív feslett, a’ fő ,még-agyatlan ! Ott az emberi sors mr­egsírathatatlan. — Múzsák! most olly Hellyen, gondolkodom, a’ melly A’ Világ* abroszámt a’ legrendesebb He­ly: Melly a’ tsínos Nyűgöt ’s a’ durva Kelet közti, A’ hatalmas Észak ’s az erőtlen Dél közti­­i

Next