Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-09-11 / 21. szám
Tele olly Lelkekkel termékeny kebeled, ill.) Kikben meg-megannyi Mentorid’ tiszteled. Kiket a’ Nemzetnek és a’ két Hazának A’ bíztató Egek gyámolúl adának. Rajta, Nemes Lelkek! álljunk ki a gátra, Már Európában tsak mi vagyunk hátra- Hívnak magok után a’ többi Nemzetek: „Mit késtek? termékeny bennetek az elme, ,,Forr szívetekben a’ ditsősség’ szerelme: „Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok, ,,’S a’ békesség’ édes hasznát munkáljátok, ,,A’ durvaság ellen közös kötést fonjunk, „ S Állástól Pontusig örök sántzot vonjunk.— Mégyünk , nagy Nemzetek ! íme Dáciának Túlsó határin is már megindúlának : Törjük az akadályt, mellytöl nem mehetünk,,S mind az Emberiség’ kertébe sietünk. Vajha Moldvának is kies parlagjai, A’ meddig terjednek a’ Pontus habjai ? Magyar koronánknak oltalmába menne, •3 a’ csángó Magyar is 13 polgártársunk lenne UJ A* NAP’ INNERE, Jdvez légy áldás’ forrása, Világosság’ tengere, Munkás halandók lámpása, Életünk’ rugó-ereja, A* Királyi Tábla , a’ R. Catholicum és Reformatum Gymnaskimok, és a’ Magyar Tudós Társaság. ’3) A Moldvában lakó törzsökös Magyarok így nevezik magokat : ezekhez járulnak még az újjabb idők i beli egyszer mászszor kivándorott Magyar és Szár felly famíliák; a’ Bessarabiaban, Krimeában és Uj 'Szlviában lakg régibb és újjabb Magyarok.