Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

Te mutatod meg minekünk Mi fejér, mi fekete; Te általad bús vidékünk Öröm-kertté tétete. Halmainkat, völgyeinket Víg színbe öltözteted, És sorvadó beteginket Erőddel élesztgeted, Süss Atyáink Templomába Süss szent súgáriddal bé, ’S a’ setét Telet hornyába Kergesd tölünk másfelé, Im az Innep’ Szűzetskéi Elődbe ki szállanak, ’S jótéted’ első zsengéi Kaskáikba látszanak. Fogadd el az apróságot Hozzánk,jötted’ innepén, Oh te, ki fényt ’s gazdagságot Hintesz el Peru’ gyepén. —“ Az Inkák így éneklének, így a’ Nap’ leányai, így a’ Cusco’ szenthelyének Minden Béa váltjai; Midőn hozzájok meg téré A’ rokon Nap , ’s fényivel Hazájok’ zöld Édenjére Fényt és termést szóra el. — —­­Hát mi hogy és mit szentelljünk Néked , óh Keszthelyi Nap ! Kitől Éden lesz lakhelyünk, Kitől népünk fényre kap ? —

Next