Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)

1801-09-11 / 21. szám

273 özvegyek! és Árvák! kiket ha talála, Indulatra szánó kémén könyvé vála; E’ szent kölcsönöket vis­sza fizessétek; Szájjal nem engedi, szemmel ditsérjétek. Szegények ! kiknek úgy szórta jobb kezével Jó tétit, hogy nem volt a’ balnak hírével, ’S szeme mihelyt szegényt látott, keze adott Olly alkun, köszönést hogy el nem fogadott, Sóhajtsátok sírja mellett e’ háláló Szókat. Itt nyugoszik a’ minket tápláló. Jobbágyi­ kiknek vélt Atyátok ’s Uratok, Sírjatok, mert míg élt, addik nem sírtatok, Élte meg kéméllte végig szemeteket. Halálára tartván minden könyveteket, Jó szívek ! emeljünk Pora gyász térségén, A’ Háládatosság önként gyűlt költségén A’ hív kötelesség parantsolatjára, Itt hol Öszve megy a’ két Élet határa; Egy Oszlopot, mellyel bé ne lepjen soha A’ feledékenység’ ’s az esztendök moha tertek ; jó indulat szerszámi, hív kezek! Segíttsetek, én egy Talp követ le teszek Az Érdemet, többet rakjatok ti erre. Jó Emlékezet! légy Építő Mestere Gazdag Virtusinak termékeny Bányája Sok állandó követ szolgáltat reája. Az Igazság’ és a’ Hazai Szeretet Magosra fel viszik e’ szép épűletet Az Ember Szeretet öszve c­émentezi, A’ Hív­ség, Kegyesség ’s Jóság be­fedezi. Szelídség’ ’s Nyájasság’ szív enyvező mázza Bé vonja; de szépen körül c­irádázza

Next